Engem meglep, hogy a párok még a szerelem kialakulása előtt kapcsolatot kezdenek, naiv vagyok?

Én ezt a kérdést úgy ahogy van, nem tudom értelmezni!

"Rengeteget olvastam itt, hogy nem szabad szerelmet vallani Xidőnyi járás előtt. Nem érzem biztonságban magam hitelre adott szerelemben. "

A járás kezdeti időszaka a legtöbb párnál a randizás, egymás megismerése, amikor már egyértelmű, hogy vonzódnak egymáshoz. Szerintem logikus, hogy a szerelem ennél egy mélyebb érzés, és csak hosszabb ismeretség után lehet őszintén kijelenteni, hogy szereted a másikat.

"Jó átélni mással és kiábrándító, ha csak instant szexért van ott az egyik, vagy mindkettő. Nem vagyok elég modern? Pedig nem ítélem el az alkalmi szexelést."

Ezt megint nem értem. A legtöbb párnál nem csak "instant szex" van az ismerkedős, járós időszakban, hanem rengeteg találkozó,beszélgetés, közös élmény, tehát egymás megismerése. Ehhez hozzátartozik a szexuális ismerkedés is felnőtteknél...

"Vajon társadalmi nyomásból tesznek párkapcsolati körítést pluszban hozzá? "

Ezt végképp nem értem. A legtöbb felnőtt ember el tudja különíteni a puszta baráti/párkapcsolati/szexuális érdeklődést egymástól. Az elsővel nem lesz semmi, a másodikkal szexen kívül ismerkedik is, keresi a társaságát, a harmadikkal maximum egyéjszakás kalandot létesít. Ez nem úgy alakul ki a legtöbb embernél, hogy szexelnek, és "nosza, úgy illik, járjunk", hanem vagy megvan a kölcsönös érdeklődés, vonzódás a másik iránt, vagy nincs. Aki érdekel, azzal nem "társadalmi nyomásra" akarsz találkozni, hanem mert megőrjít a hiánya. Lelkileg, meg hormonálisan is.

"További hozzáadott nyomás, hogy egyetem után folyamatosan párkapcsolatban kell élni. (a társadalom szerint)"

??? ekkora baromságot hol hallottál?

Nálunk is el szoktak hangzani az ilyen „mikor lesz már unokám” jellegű kérdések. Eleinte nagyon zavart, de most már nem tudok haragudni rájuk, elfogadtam, hogy az ő idejükben még másképp mentek ezek a dolgok ― anyukám már öreglánynak számított, amikor 25 évesen feleségül mert az apukámhoz. Manapság meg az ilyen korú nőismerőseim gondolni sem tudnak még a házasságra.

Kérdésedre válaszolva:

> Rengeteget olvastam itt, hogy nem szabad szerelmet vallani Xidőnyi járás előtt.

Ezt azért szokták mondani, mert vannak olyan emberek, akik megijednek, ha valaki csak úgy szerelmet vall nekik. Az elv az, hogy inkább járj együtt valakivel X ideig, ismerd meg jobban és ha már tudod, ki ő és milyen igazán, akkor szeress bele.

> Nem érzem biztonságban magam hitelre adott szerelemben.

Ezt hogy érted? Szerintem a szerelmet mindig „hitelre adják”.

> Tudom, hogy fajfenntartási ösztön szülte kemikális illúzió, meg bálványimádás a szerelem koncepciója

Ez is egy nézőpont, de nem kell egyetérteni vele. Szerintem a szerelem több, mint kémia, de persze könnyebb, ha a kémia is megvan hozzá.

> Jó átélni mással és kiábrándító, ha csak instant szexért van ott az egyik, vagy mindkettő

Igen, a szexet jó átélni.

> Vajon társadalmi nyomásból tesznek párkapcsolati körítést pluszban hozzá?

Azt hiszem, ennél a résznél értettem meg igazán a kérdésed lényegét, most hosszabb válasz következik:

Tehát a dolog úgy megy, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, szimpatikusak egymásnak, úgy döntenek, adnak egymásnak egy esélyt. Még nem szerelmesek egymásba, de elkezdenek ismerkedni (lelkileg és testileg is). Ha tetszik, akkor elkezdenek együtt járni, programokat szerveznek, megismerik egymás baráti körét, satöbbi. A legtöbb ember túlságosan fél attól, hogy túl „hamar” beleszeressen a másikba, mert tart tőle, hogy a másik nem érez így, és akkor nagy csalódás lenne a vége. Ezért van az, hogy hagynak rá egy kis időt, hogy beleszeressenek egymásba. Társadalmi nyomásról itt szó sincs, és ha az érzések nem jönnek össze, vagy kiderül, hogy a két ember nem passzol, akkor vége is az egésznek.

> További hozzáadott nyomás, hogy egyetem után folyamatosan párkapcsolatban kell élni. (a társadalom szerint)

Ki mondta ezt? Miért pont az egyetem után? Előtte nem?

Komolyra fordítva: ha szeretnél párkapcsolatot, akkor élj párkapcsolatban, ha nem szeretnél, akkor ne. Ez egy olyan dolog, amit magadnak kell eldöntened, nem hagyni, hogy mások koncepciói befolyásoljanak.

Mi az, hogy az "egyetem után folyamatosan párkapcsolatban kell élni"? Hát én örülnék neki, ha ez törvényszerűség lenne és ha valaki épp nem lenne mellettem, akkor hivatalból kijelölnének valaki. Max dobnám és kérném a következőt.

Amúgy nagyon zavaros az egész kérdésed. Ne elvárások mentén gondolkodj és érezz. Szerintem egyetlen elvárás van: légy őszinte és gerinces a másikkal! Onnan kezdve, hogy mások elvárásai szerint (legyen az társadalmi, családi, belső félelmek miatti vagy akármi) zajlik a szerelem, rengeteg bajt okoz. A kimondatlan érzelmek, az elfojtások, az elvárások, a manipulálás, az érzelmi zsarolások stb. nagyon erős mérgek.

Azért legyen együtt két ember, mert jól érzi magát együtt, ha az adott párnak ehhez elég egy laza ismeretség és még nem komoly az egész, akkor szerintem simán belefér, hogy később válik szerelemmé és később vallanak szerelmet. Ha viszont az egyik nagyon vonzódik a másikhoz és ezért hajt rá, akkor miért ne vallhatna szerelmet? Persze fog kapni elutasításokat, de egyszer csak lesz valaki, aki viszonozza.

Abszolút igazad van.

Nem tudjuk, mi a SZERELEM (a nagybetűs), ezért eljárunk randizgatni és reméljük, hogy valami jó is kisülhet belőle. De ez az esetek többségében (mondjuk 90%), nem így van.

Akit valaha egyszer az életében megérintett az igazi szerelem (a nagybetűs), az életben többet nem megy randira, csak az IGAZIval :) Tapasztalat :D