Most megutált volna? Vagy azt várja, hogy ha ignorál, majd én teperek érte?

Van egy csoporttársam, akivel az elejétől kezdve nagyon működött a kémia, mikor megismerkedtünk. Jól elvoltunk, a fizikai vonzalom mellett nagyon jól meg is értettük egymást, eléggé hasonló személyiségűek vagyunk mindketten. Aztán én egyedülálló lettem, elhívott találkozni - addig nem nagyon mentem ilyen egész estés találkára vele, mert sejtettem, hogy rossz vége lenne és megcsalni nem akartam a barátomat. De most mentem vele és tök jó is volt minden, amíg a lépcsőházunk előtt én nem mondtam, hogy most még ne jöjjön fel. Ő győzködött, hogy ugyan már, nem fogom megbánni, vagy egy bő fél óráig ment ez a flörtölős huza-vona. Csomószor elmondtam közben, hogy én akarom ezt, tényleg, akár csak futó kalandnak, akár többnek, csak még egy-két hetet adjon nekem kiheverni a szakítást. Végül felfogta és hazament.

Na azóta eltelt egy hét, nem szól hozzám, pedig csomó órán együtt vagyunk. Ha írok neki, röviden és elég hűvösen válaszol. És ezt nem értem, mert oké, nagy az esély rá, hogy csak le akart fektetni, de az sem várhatott, ennyit sem? Vagy megbántottam volna? Amúgy ő az a tipikus, nagyon önfejű és öntudatos valaki.

én 21/L ő 23/F