Normális ez az érzés? Elhagyta miattam a nejét, de nem érzem úgy, hogy ez jó lenne

Tavaly előtt tavasszal kezdődött az egész. Először nem volt semmi testiség, az rá 1-2 hónapra következett... És utána elmondta, hogy belém szeretett, elhagyja miattam a feleségét. Akkor leállítottam, hogy ezt fejezze be, nem hagy el senki senkit, jó ez így. Pár havonta ez rájött, akkor elmondtam a szokásos szöveget, hogy miért ne tegye, erre októberben közölte, hogy beszélt az ügyvédjével és beadja a válópert, szeretné, ha odaköltöznék hozzá. Ezt minden előzmény nélkül.

Mondtam neki, hogy szeretem és jó vele a beszélgetés, a közös programok és a szex is, de komoly kapcsolatba nem kezdenék vele. Aztán a vége csak összeköltözés lett...

Mindent megtesz értem és számíthatok rá, de nem érzem azt a felhőtlen boldogságot, egyszerűen ez így nem jó.

Én független voltam 14 éves korom óta, sosem kellett megmondanom senkinek, hogy hová megyek, meddig leszek, nem volt cirkusz, ha elmentem este és másnap reggel értem haza.

Én nem vagyok olyan, mint a neje és soha nem is leszek... Persze nem is azt várja, hogy 21 évesen úgy viselkedjek, mint egy közel 40 éves. Semmit nem vár el, nem akarja, hogy megváltozzak, de mégis úgy érzem, hogy ez nekem nem megy.

Pedig rendes, szeret, külsőre és belsőre is tökéletes, a barátnőim is megmondták, hogy ölni tudnának egy olyan pasiért, mint Ő.

Pl. mondtam, hogy nem érzem jól magam abban az ágyban, amiben a feleségével aludtak... 2 napra rá kicseréltette egy teljesen újra. Csinált egy hatalmas születésnapi bulit nekem, még az egyik legjobb barátnőmet is hazarepítette az USA-ból és tökéletesre szervezett mindent.

Szóval nincs vele baj, de én mégsem érzem teljesen boldognak magam, hiányzik a "régi" életem, a függetlenség.

Mit csináljak??