4 éves kapcsolatot dobott el miattam, én még így sem vagyok biztos magamban. Ez az életem miatt van? Változhat idővel?

Szeretem, ez biztos. De bizonytalan vagyok...

A szüleim soha nem foglalkoztak velem sokat. Kiskoromban sem és most sem. Amit akartam, azt bármikor megvehettem, de sosem éreztem azt, hogy családom van. Sosem voltak ünnepek, vagy különleges alkalmak.

Anya 15 éves korom óta nem szól bele, hogy kivel, mikor, hová megyek. Volt, hogy 4 napig nem látott és fel sem hívott, hogy héé, amúgy hol vagyok, élek-e még. Mikor ezt mondtam neki, hogy szarul esik, akkor annyit mondott, hogyha kórházba kerültem volna, vagy börtönbe, úgyis szóltak volna neki...

Sosem volt állandó személy az életemben, ha valaki elkezdett kötődni hozzám, leléptem. Ez jellemző a barátságaimra is. Bulizni jó volt bárkivel, de ahogy lelkizésre került a sor, én lefagytam.

Ezt a srácot kiskorom óta ismerem, a családja ellentéte az enyémnek. 14 éves koromban volt is köztük valami, de akkor is megijedtem és lekoptattam. Újra jóban lettünk és szakított a barátnőjével miattam.

De én nem vagyok biztos abban, hogy nekem most kapcsolat kellene. Jól elvagyunk, de én most kezdtem az egyetemet, Budapest tele van jó pasikkal és bűntudat nélkül szeretném jól érezni magam. Vagy ez csak átmeneti pánik?