Egy kapcsolatban mit várnak el az embertől? Mi az amit csinálni kell ahhoz, hogy a vége ne az legyen, hogy szakítás, mert "ez inkább barátság. "?

#1

Távkapcsolatban nem nagyon tudtunk találkozni, így ott nem volt ilyesmiről szó.

A másik is olyasmi volt, de ott összejártunk, voltak is dolgok, de konkrét szexre nem került sor. Így kompenzációként próbáltam még jobb lenni más területeken.

Sajnos szexuális téren eléggé nem vagyok rendben. Gátlásosság miatt, úgy érzem sosem lehetek olyan jó, mint mások, nem vagyok elégedett a saját alkatommal (ezen való dolgozás jelenleg sikeresen működik, pár hónap és úgy vélem már rá merem mondani magamra, hogy "rendben van".). Persze tökéletesen elégedett akkor sem leszek.

Szexnél még egy bajom van: Spontanitás hiánya. Nem tudom hogyan kell ezt csak úgy elkezdeni. Szóval nem este, egy meghatározott módon, hanem csak úgy... Én mindig úgy érzem hogy erőltetéém, így nem erőltetem. Amit mindenképp el akarok kerülni azok az alábbi mondatok: "te akartad annyira" "szexmániás vagy" "mégis mit gondolsz magadról?"

Meg ezen is előre agyalok, valahogy mindig bennem van, hogy ez olyan dolog, ahol teljesíteni kell különben ki leszek dobva. Ezért nem is élvezem igazán. Persze élvezem, de nem felhőtlenül (ezt el sem tudom képzelni még) hanem fizikailag egy kicsit, de hogyan lehet jobban, ha közben a cél az hogy a másik élvezze? Nem jut idő a sajátoméra.

Csókolózni viszont nem nagyon szeretek egyelőre... Nem is megy valami fényesen. Mindig úgy érzem hogy meg fogom kapni, hogy milyen rossz vagyok ebben is.

Meg sok dolog van ami érdekel, ami izgató nekem, de sosem meséek róla, mert félek a megítéléstől, elítéléstől. Vagy hogy "szánalmas"-nak fogja titulálni a másik és megint ki leszek dobva.

Áh, most lesz az hogy aki idejön mind annak is fog mondani meg azt hogy "megérdemled, te vesztes" :(