Hogyan bocsássak meg önmagamnak, amikor a saját hibámból veszítettem el azt akit szeretek?

Nekem is már eszembe jutott ez, hogy ennek valamiért így kellett lennie. Azonban néha meg megint amikor nem beszéltünk az utamba sodorta. Például a második srác mesélte hogy az egyik kolis szobatársa a koliból kiugrott és öngyilkos lett, és amikor mesélt róla rájöttem, hogy ugyan arról a személyről beszél aki az első srácom haverjának a bátyja volt, és nekem erről a első srác mesélt hogy mennyire rosszul érintette ez amit a haverja bátyjával történt.(tudom elég rossz példa..:/, de a lényeg az hogy itt is amikor már kezdtem az első srácot elfelejteni, akkor újra képbe jött, úgy hogy az első srácom a másodikat nem ismeri mert két egymástól messze lévő városban laknak).

Meg én még soha nem voltam kórházban, de pont amikor 3 hétig nem beszéltünk akkor bekerültem, és rögtön az első srácom jutott eszembe, mivel mindig küldött infúziós képeket amikor ő volt kórházban, és akkor újra elkezdtünk beszélgetni.

Tudom,hogy az lenne a legjobb ha továbblépnék, de még mindig él bennem egy pici remény, hogy erről máshogy fog vélekedni később és még lehet köztünk valami. Szörnyű érzés, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy szenvedek :(

5. válaszoló: Ez pont úgy értettem, hogy a srácnak volt igaza, mert ő előre megmondta hogy nem lesz B terv, és én mondtam is hogy nem fogok visszafutni hozzá, ha nem jön össze a másik. És neki lett igaza.., de nem azért futottam vissza hozzá mert ha nincs más jó ő is.., hanem mert tényleg nagyon hiányzott, mert még mialatt a másik sráccal voltam akkor is az első iránt voltak érzelmeim..

6os válaszoló: Ez pont hogy nem taktikázás volt.. Egyszerűen tapasztalatlan vagyok, soha nem voltak még ilyen érzéseim, nem tudom hogy kell az ilyen szituációkat kezelni.. Nem értem miért rögtön az kell belelátni, hogy én szándékosan csináltam ezt.. Dehát már látom, hogy jól elcsesztem, és nem így kellett volna kezelni ezt.

7.es válaszoló: Tényleg ott tartunk, hogy nehéz a mondatokat értelmezni? Tudom hogy nem mondhatnám párkapcsolatnak azt ami köztünk volt, de úgy gondolom egész pontosan le is írtam hogy saját akaratunkon kívül nem tudtunk találkozni.. Más városban lakunk, ráadásul ő kórházban volt többször több hetet, majd otthon lábadozott, ki sem mozdult. Így gondolom már jobban átlátod, hogy miért is 3 havonta volt alkalmunk találkozni.És igazából az egy év alatt nem telt el szinte nap hogy ne beszéltünk volna naphosszat fbon, szóval ami volt lehetőség a kapcsolattartásra azt kihasználtuk, még skypeoltunk is hogy lássuk egymást. És nem értem miért kell rögtön rosszindulatúnak lenni.. Én nem fbon szerettem volna ezt és ő sem mert először élőben találkoztunk és utána kezdtünk el fbon beszélgetni, csak rögtön kórházba került.

8as: Talán igazad van, valóban lehet csak beképzelem ezeket a jeleket. Csak nem telik el nap hogy ne gondoljak rá, és lehet ezért magyarázom be magamnak. Tudom hogy az lenne a legjobb ha elfelejteném :(

Hát igazából köszönöm a haszontalan, rosszindulatú válaszokat.. Nem számítottam igazi segítségre, de azért az sem gondoltam, hogy ilyen válaszokat kapok, amiknek ráadásul semmi köze a kérdéshez, csak a kifejtésbe kötöttetek bele mind..

Mindegy, volt legalább egy rendes ember aki külön üzenetben próbált segíteni. Mert én tényleg próbálkozom, és ha elolvassátok mindezt rájöttök, hogy még ha úgy is tűnik, hogy játszottam vele, igazából nem állt szándékomban, mert tényleg bármit képes lettem volna megtenni érte, csak nem tudtam az érzéseim kezelni. De már tanultam a hibámból, ne aggódjatok, csak még fel kell dolgoznom, és önmagamnak megbocsátanom, hogy miattam ért véget egy ilyen különleges személlyel a beszélgetés, illetve a tőle kapott lehetőséget elszúrtam, és már nem enged többé közel magához. Úgy gondolom, igazán megkaptam a büntetést..