Ismertek ilyet :vki hulla szerelmes lett, gyorsan összeköltöztek, házasodtak, aztán pár év mulva már rendszeres az ordibálás, veszekedés. Ilyenkor vajon marad még a hajdani nagy szerelemből valami?

Az a baj, hogy a szerelem mindent elsimít, ami súrlódáshoz vezetne alapesetben. Akkor nagyon elnézőek és alárendeltek vagyunk a másik felé. Viszont ahogy múlik a biológiai szerelem, úgy egyedül maradunk és maguknak kell megoldani a konfliktusokat. Már nem alárendelve állunk a másik előtt. Ez már önmagában egy extra erőbefektetés nem maguktól oldódnak meg a konfliktusok tenni kell érte. És akkor jönnek elő azok a dolgok is, hogy szembesülünk azzal ki is a párunk valójába. Ha pl sok dologban eltérünk és nem tudunk közös nevezőn lenni megszívtuk nagyon.

A szerelem meg minden egyes konfliktussal hal el egy kicsit. Egy-egy szög a koporsóba. És igazából ez a tüske az, ami a végét okozza a kapcsolatnak.

Láttam már ilyet eleget, igen.

Ezért nem szabad csak szerelemből házasodni. Az összeköltözéssel is érdemes várni, amíg meg nem ismeritek egymást valamennyire.

Ha már lenyugodtak a hormonok, kiderültek a másik hibái, és még így is kell, na akkor érdemes beszélni házasságról.

A.eset:1.tali utan 5honappal tervezett teherbeeses,ra 1 honapra eskuvo,amin mar viták,mire megszuletik a baba mar kutyamacska harc.Egyutt vannak de kb mint lakotarsak.Neha vita,neha par nap mosolyszunet.Vegetacio.

B.eset:Hullaszerelmes par 2honap ismeretseg utan hazassag,eltelik 33ev es meg mindig ragyognak es boldogok.

Akkor mi a titok? Szemely szerint azt gondolom h ahol a tisztelet es megbecsules megszunik,azt visszahozni...haaaat.Filmekben amugy lattam ilyet de nem tudom mennyire valosagon alapszik.Aki engem lehord a sarga foldig,abba mar nem leszek soha szerelmes,de egesz biztosan van olyan ember,aki ezen at tud lepni.