Elsősorban férfiak véleményére lennék kíváncsi. Szerelmes belém?

Kb. 8 hónapja járok egy fiúval és még mindig úgy érzem, hogy nem szerelmes belém. Azt látom rajta, hogy szeret velem lenni, jókat tudunk beszélgetni, hozzám bújik, átölel, megcsókol. Kitalált nekem egy becenevet és mindig azon hív. Az utcán is mindig megfogja a kezem, a barátai előtt sem szégyellt soha. Már az első héten bemutatott nekik, és azóta is sokszor voltam velük.

De ez még nem érzem szerelemnek. Nem élünk együtt, hetente kétszer-háromszor találkozunk, de egyébként nem keres. Sem telefonon, sem üzenetben. Szerencsére azóta eljutottunk odáig, hogyha én írok neki akkor legalább válaszol, mert az elején még az sem ment. És ha együtt vagyunk sokszor az az érzésem, hogy csak azért kedves velem, mert be akar mászni a bugyimba... (Igaziból nincs sok tapasztalatom a férfiak terén, vagy ez természetes lenne?!)Sose mondja, hogy "szeretlek", csak egyszer a kapcsolatunk elején, gondolom úgy gondolta, hogy ezt most elraktározom egy életre, és akkor nem kell többet mondania. Persze, ha én mondom neki, akkor ő is mondja, hogy "én is téged", de azért az nem ugyanaz. Aztán sosem bókol, nem tudja a névnapomat, születésnapomat,a nőnapot, az évfordulónkat...

A bátyám szerint az igazán mély szerelmek, sosem a hirtelen fellángolásból jönnek, hanem csak nagyon hosszú idő után. Alapvetően tényleg úgy érzem, hogy rengeteget mélyült a kapcsolatunk, de soha egy másodpercre sem éreztem, hogy szerelmes lenne belém. Vagy csak túl sokat várok el tőle? Én egy elég romantikus lélek vagyok igénylem a szép szavakat, a "babusgatást". Vagy csak nem tudja kimutatni az érzelmeit? Ha meg nem szeret, akkor meg minek van velem majdnem egy éve? Szexre van könnyebb préda is... Vanmég reményem?