Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet megszabadulni attól a kínzó érzéstől, amit a viszonzatlan szerelem okoz?
Hogyan lehet megszabadulni attól a kínzó érzéstől, amit a viszonzatlan szerelem okoz?
Jelenleg úgy érzem, hogy sehogy...
Két éve munkahelyet váltottam és egy olyan helyre kerültem, ahol javarészt nők között dolgozom. A legtöbbjük 40 év fölötti anyuka és mivel elég közvetlen ember vagyok, szinte mindegyikükkel jó kapcsolatban vagyok, sokat hülyéskedünk a munkaidő alatt. Kicsit olyan mint egy nagy család, ahol a "nővéreim" között lehetek. Mondjuk én is idén 40 leszek, de elég fiatalos vagyok, többször néztek már harminc alattinak is...
Dolgozik közöttünk egy nő, aki három évvel fiatalabb mint én, azaz 37 éves. Egy 52 éves fickó a férje, akivel 10-12 éve élnek együtt, de csak tavaly ment hozzá feleségül. Nem egy helyen dolgoznak, még csak nem is egy műszakbeosztásban. Abból áll az életük, hogy a csaj munka után otthon főz, mos, takarít, a fickó meg csak elvan mint a befőtt. TV-t néz, pötyörészik a számítógépen. Semmi szórakozás sincs az életükben, nem járnak el otthonról, nincsenek barátaik, a hétvégi "csúcsprogramjuk" az, hogy kibicikliznek a temetőbe a faszi szüleinek a sírjához. Ennyi. Közös gyerkőc nincs, a fickónak az előző házasságából van ugyan egy nagy fia, de nem tartják a kapcsolatot. Annyira érzelemmentes és sivár az életük, hogy számomra hihetetlen, hogy boldogok lehetnek együtt. Nem tartanak születésnapot, nem lepik meg egymást semmivel, még karácsonykor sem ajándékozzák meg egymást. Nem is tudják milyen jó érzés adni és kapni. A megkeresett pénzt gondosan beosztják (a faszi elég jól keres), de igazából nem költenek semmire, csak "spájzolják" a pénzt...
De ez a csaj odabent a cégnél olyan, mint minden normális ember. Vicces, kedves, rendes, jókat lehet vele beszélgetni, nevetgélni, hülyéskedni. Na ebbe a nőbe szerettem én bele.
Sokáig próbáltam magamtól elkergetni ezt az érzést, de pár hónapja végleg rájöttem, hogy nem megy. Mélyen és igazán szeretem. Ami miatt igazán szenvedek, hogy úgy érzem, én sem vagyok számára közömbös. Mindig odajön dumálni, keresi velem a fizikai kontaktust - még ha csak egy-egy futó érintésre is. Viccelődik, látom rajta, hogy szeret a közelemben lenni. Valószínűleg ez is vezetett oda, hogy beleszerettem.
Igazából nem tudnám megmondani hogy miért is szerettem bele. Csak kialakult bennem az érzés az összhatàs miatt. Nem tudom azt mondani hogy "jaj azért mert olyan rendes" vagy "azért mert olyan kedves", annyira rendes és kedves ami nekem pont jó, ami miatt úgy érzem hogy nekem való. Külsőre sem egy fantasztikus szuperbombázó, de épp annyira helyes és csinos, ami miatt nekem tökéletesen megfelel(ne)...
Néhány hete bevallottam neki, hogy mit érzek. Egy A/4-es levélpapírt írtam neki tele a gondolataimmal és az érzéseimmel. Vannak dolog amiket ki kellett volna hagyni belőle és vannak amiket be kellett volna írnom, de összességében jó írás volt. Egy hétig nem válaszolt semmit, de ugyanúgy viselkedett velem, mint korábban. Odajött, viccelődött, beszélgetett - én meg gyötrődtem. Végül nem bírtam megállni hogy ne kérdezzek rá, hogy legalább elolvasta e amit írtam. Egy nyelés után bólintott, én meg mondtam, hogy ha nem akar akkor nem beszélünk erről a témáról soha többet, de valamit mondjon mert ez így nem jó. Erre azt mondja hogy nagyon megtisztelő de nemet kell mondania. Mondom hogy oké, legalább így minden tiszta. Megint elismételte hogy megtisztelő de nem. Ennyi volt, ez is a pénteki nap végén.
Elég depressziós hétvégét éltem túl és ha nem öntöm ki a szívemet a kedvenc munkatársamnak, ki tudja mit csináltam volna magammal... De végülis úgy éreztem, hogy vagyok annyira kemény csávó, hogy túl tudok lépni rajta.
Hétfőn minden ugyanúgy folyt tovább mint korábban. Odajött hozzám a csaj, beszélgetett mosolygott, stb. Én elég jól el tudom rejteni az érzelmeimet, így aztán játszottam a kemény csávót és próbáltam minél kevesebbet érintkezni vele. Nem egyszerű dolog, mert gyakorlatilag egymásra vagyunk utalva, konkrétan a közvetlen munkatársam a lány. Ha nem szóltam hozzá, akkor megkérdezte mi a baj, bökdösött, rugdalta a cipőmet, meg ilyen apró dolgokkal gyötört.
Hetek teltek el így.
Nem tudom mi lesz velem, de nem tudom kiverni a fejemből.
Nem tudok túllépni rajta, sajnos nem tudok. Pedig tudom, hogy túl kéne, de nem megy. Próbálok másra gondolni, próbálok odabent nem a közelébe lenni, de túl kevesen vagyunk és túl kis helyen dolgozunk ahhoz, hogy el tudjam kerülni egész nap. Nem mosolygok rá, nem beszélek vele, csak minimálisan. Nagyon nehéz megállnom, néha nem is megy...
Már nem is az zavar igazán, hogy nincs velem és nem is lesz. Beleszakad a szívem, de valamelyest már beletörődtem, elfogadtam, hogy NEM. Azért nem tudok rajta túllépni, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy boldog életet él. Egyszerűen nem hiszem el, hogy így teljes az élete és hogy ilyen kevéssel beéri. Ilyen sivár, ilyen rutinszerű élettel... Már odáig eljutottam, hogy már azt se bánom, ha nem velem élne teljes életet, ha nem mellettem lenne boldog, csak legyen az. Legyen értelme az életének. Nevessen sokat, szüljön gyereket, de amit legjobban szeretnék, hogy igazán szeresse az a fickó akinek majd gyereket szül. Legyen boldog, még ha nem is velem lesz az...
Volt olyan nap, hogy egész nap szabályosan gyötört. Néha azt hiszem, hogy tudat alatt csinálja ezt velem. Ha elmentem dolgozni a csarnok egyik felébe, pár perc múlva ott kötött ki. Erre én átmentem máshová, oda is utánam jött. Közben beszél, mosolyog, bökdösi a hátam, húzogatja a pólóm ujját, meg ilyenek.
Már azon gondolkodok, hogy munkahelyet kéne váltanom, mert így minden nap gyötrődés számomra. Minden nap egy pokol. Mert mindig jön, mindig mosolyog, mindig küldi felém az olyan jeleket, amikről azt hinném, hogy azért csinálja, mert több vagyok neki egy munkatársnál... vagy legalábbis lehetnék...
Mit lehet ilyenkor csinálni? Hogyan lehet túltenni magamat azon a bizonyos NEM-en?
Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, de így, hogy minden nap látom és beszélek vele, nem tud begyógyulni seb, minden nap felszakad... Én meg lassan beledöglök...
válasza:Honnan gondolod hogy annyira boldogtalan a mostani párjával, lehet hogy nagyon is jól megértik egymást. Néha- vagy inkább sokszor nem mondanak igazat az emberek, valószinü jól kijönnek, mert ha nem jönnének jól ki a férjével akkor elválna, vagy probálna változtatni, belemenne egy másik kapcsolatba. De a fiatalasszony kitart a férje mellett, mert szereti és jó vele.. én ezt gondolom.
Aztán hogy a munkahelyén mit poénkodik az otthoni dolgairól amiből Te ezt veszed le az nem hinném hogy valós. Tehát kérdező szeritem Te sok mindent rosszul látsz.
Tehát ez a nő jól él a férjével, mert azért van vele és azért tart ki mellette.
Nem akar megsérteni, mert mint kollegának birja a fejét és jól elhülyéskedtek..de semmi több.
A másik, hogy mindig ha valaki összeköltözik akkor derül csak ki mennyire is jól jönnek ki egymással, tehát lehet ha összeköltöznétek lehet nem is jönnél ki vele.. általában az ilyen kitalált szerelemből lesz a legnagyobb csalodás mert nem létező dolgokkal ruházod fel és kitalálod hogy melletted aztán milyen boldog lehetne, holott lehet ki se jönnétek. Tehát kicsit tedd helyre a gondolataidat és azzal kezd, hogy azért nem változtat mert szereti ez a nő a férjét és jól él vele.
Lehet nem is gondolkoztok egy hullámhosszon, komolyabb dolgokról lehet nem is beszélgettetek, kérdezd ki pl. gyerekvállalásról, pénzbeosztásról stb. a véleményét lehet a hajad égnek állna annyira nem egy az értékrendetek.
Szóval tedd tul rajta magad ezen a saját magadnak kitalált plátói szerelmeden és tarsd tiszteletben a kolleganődet és csak munkatársként tekintsél rá.
válasza:Biztos ő is jól érzi magát veled barátilag, még az is lehet, hogy talán tetszel is neki, ki tudja.
De annyi biztos, hogy elkötelezte magát a férje mellett, akivel egy éve még esküvő is volt.
Szerintem ha annyira szar lenne, nem maradnék 10-12 évig együtt valakivel ilyen sokáig, de ha mégis, biztos nem házasodnék is meg vele. Hiszen tudnám, hogyha válásra kerül a sor az milyen macera lehet.
Másrészt ha tényleg bejönnél neki ÉS tényleg rossz lenne a kapcsolata, akkor nem ezt a 2 sort nyögte volna ki, hogy "megtisztelő, de nem." Ha lenne benne kétely, akkor kifejtettebb választ kaptál volna szerintem.
Hogy mit lehetne csinálnod, hogy minél hamarabb elfelejts, abban nem tudok segíteni.
Miután kimondta a NEM-et, nem erőlködtem tovább, nem próbálkoztam nála semmivel, így úgy érzem, tiszteletben tartom a döntését.
Azért tudom, hogy egyhangú és sivár az élete, mert ő mondta, mégha nem is így konkrétan. Sokszor kérdezem, hogy mit csinált a hétvégén, és ugyanazokat az alap dolgokat meséli, amiket fent leírtam (főz, mos, takarít, biciklizés a temetőbe). Olyankor látom a tekintetén, hogy nem boldog. A kolléganőim (a többiek) ismerik a férjét, mesélik, hogy néha milyen közönségesen viselkedik a csajjal. Ő a domináns fél a kapcsolatukban, az ő szája íze szerint élnek.
Bár ez csak egy kis mellékes információ-adalék, de a csaj feje rendszeresen fáj; csomó vizsgálaton volt már és sehol sem találtak semmi szervi bajt, így lelki eredetű betegséget "diagnosztizáltak" nála a dokik. Tömik mindenféle fájdalomcsillapítóval, pedig csak egy kis boldogság kéne neki - legalábbis én így látom.
De lehet, hogy rosszul látom, és valójában jól megvannak. De ennyi idő alatt mindig csupán ketten voltak/vannak, nincsenek barátaik, se rokonaik, akikkel összejárnának. Meg lehet osztani az embernek minden búját-baját a párjával, de valahogy nem fér a fejembe, hogy meg tudnak elégedni annyival (pláne ennyi időn keresztül) hogy a négy falat és egymást nézik. Csak elvannak mint a befőtt... Minden évben ugyanoda mennek nyaralni, pontosan ugyanabba az apartmanba kérik a szállást. Tavaly két nappal hamarabb hazajöttek, mert unatkoztak. Unatkoztak a tengerparton...Mégis idén ismét ugyanoda mennek.
Egyébként nagyon sok komoly témáról is beszélgetünk, nem csak csipp-csupp dolgokról. Napokat dolgoztunk végig úgy, hogy ketten voltunk csak egymás mellett és végigbeszéltük a napot. Pontosan tudom, hogy a csaj ennél sokkal többet érdemelne és többre is vágyik, mint ez a rutin-szerű élet - még ha konkrétan nem is mondja ki, csak érezteti. Pl szeretne gyereket, de a férje nem akar, hisz (mint ahogy mondta) neki már van egy. Ha már az első válaszoló felhozta, a pénz kérdésről is beszéltünk. Képzeld azért nem ajándékoznak egymásnak semmit karácsonykor, vagy születésnapkor, mert az pénzkidobás. Ahogy a csaj mondta, ha valamire szükség van, azt megveszik. Nincs születésnapi torta, nincs karácsonyfa. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy így boldogan lehet élni. Az élet apró örömeitől fosztják meg egymást. De amikor odabent a cégnél névnapon vagy születésnapkor felköszöntjük látszik rajta hogy nagyon jól esik neki, hogy gondoltunk rá. Olyankor láthatóan sugárzik az örömtől.
Mint fent írtam is, már azt se bánom, ha nem mellettem lenne boldog. De legyen boldog, teljesüljenek az álmai, mert hogy nem ettől az unalmas élettől lesz boldog abban biztos vagyok. Mert olyan csajról van szó, aki társaságkedvelő és az esetek túlnyomó többségében jókedvű. Nem hiszem el, hogy boldog lehet a négy fal közé zárva... és ez az amit nem értek, hogy miért elégszik meg ennyivel.
De persze lehet, hogy rosszul látom, mint azt az első válaszoló írta...
A második válaszolónak annyit mondanék, hogy ezt a "megtisztelő, de nem."-választ miért nem azután válaszolta miután elolvasta az írásomat, miért várt egy hétig? Ha tudja, hogy mit érzek, miért viselkedik még mindig így velem? Talán nem tudja, hogy ezzel kínoz engem? Miért nem hagy békén? Miért nem csak a munkáról beszél velem?
válasza:Igen, 2. vagyok.
Hát hogy ennyit várt vele, jelentheti, hogy kerülni akarta a kellemetlen szembesítést. Jelenthette azt is, hogy van némi vonzalom és ő is bír "úgy" és ledöbbentette és esetleg gondolkodott.
Minden esetre nem is ez, hanem az a furcsa az egészben (és ezt már az előbb is akartam írni), hogy ennyire próbál azóta közvetlen maradni veled és követ meg ugyanúgy érintget stbstb.
Mert magamból kiindulva, ilyenkor egy kis időre legalább nőként is kerülöm azt a férfit, akivel így haverkodom, mert kellemetlen és mert hogy csillapodjanak a dolgok.
Ez megint csak betudható, hogy ez volt az egy hét és nem akart, bár, nem tudom, őszintén, én ezek után amikor újra haverkodnék veled, annyira én nem mennék a nyakadra és tűrögetném az ingedet meg ilyenek.
Szóval ha a dolog után is érintgetett meg ilyenek, akkor viszont én azt mondom, hogy ha leplezi is, de nem vagy közömbös iránta.
Tudod mit csinálj? Figyeld a testbeszédét ezek után, hogy viselkedik a közeledben, keresd a jeleket.
Ezeket a jeleket észrevetted, még ha tudat alatt is eddig is. Tényleg lehet, hogy ő is vonzódik hozzád.
Utána ha leleplezed már neki kell eldöntenie, mit szeretne.. De hagyj neki egy kis időt, ha eddig eljutsz esetleg. :)
válasza: válasza: válasza:Hmm, nekem a kollégád viselkedéséből az jön le, hogy az egyáltalán nem egy "határozott nem" volt. Ha most a helyébe képzelem magam, akkor pl én igyekeznék minél távolabb kerülni tőled, mert tudom milyen szar érzés szeretni valakit, aki csak barátként tekint rád, és megpróbálnám minimalizálni a kontaktust veled, hogy neked ezt könnyebb legyen feldolgozni. Viszont, ha kételkednék a saját érzéseimben - otthon tényleg nincs minden rendben+nagyon kedvellek téged, és esetleg szeretnélek még jobban megismerni -, akkor lehet, hogy én is kicsit "unszolnálak". (Gondolok itt az érintésekre, az egy helyen való tartózkodásokra...) Hatalmas klisé, de igaz: mi nők, szeretjük, ha küzdenek értünk. Talán így próbál ösztönözni, mert amikor nemet mondott, igazából arra számított, hogy majd megpróbálod meggyőzni, udvarolsz neki, meghívod valahova, stb.
Szerintem ne írd le ezt még ennyire, próbáld többször felhozni a témát, érdeklődj, hogy mi újság vele odahaza, aztán majd csak kiderül, hogy tényleg komolyan gondolja azt a "nem"et, vagy csak egy kis bátorításra volt szüksége.
Ha meg nem jön be, talán tényleg a munkahely váltás lenne a legjobb megoldás. Vagy próbálj meg többet ismerkedni más nőkkel, mert más kapcsolat nélkül ez a viszonzatlan szerelem nem fog elmúlni.
válasza:Szerintem neki a gyerekkora is ilyen eseménytelen volt, a szülei is talán ilyenek és ő is ilyenné vált, főleg, hogy talált egy ilyen egyszerű palit. Nem lehet, hogy "megmenteni" szeretnéd? Hogy ebbe szerettél bele? Ha bírsz még várni 1-2 hónapot, akkor tedd azt, hátha elkezd gondolkodni. Viszont akkor biztosra kellene mennie Veled, mert ha mégis kilép a házasságából vagy legalábbis átgondolja a helyzetet, Veled nem működne, akkor fogja megismerni a boldogtalanságot.
Vagy lehetne egy olyan megoldás, hogy gyűjtöd a jeleket, ha nagyon messzire menne, akkor szóban rákérdezel, hogy most akkor mi a helyzet?
Nekem az érthetetlen, hogy kap egy vallomást, nem is válaszol és ugyanúgy flörtök, játszik Veled még a válasz után is. Én a helyében vörös fejjel húzódnék vissza, visszafogottá válnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!