Mit gondoltok, párt keresni kell vagy "jön magától"?

Én azt gondolom, hogy akik külsőleg előnyösebb helyzetben vannak azoknak jön... akik nem annak keresni kell . Tennie kell érte.

Nekem tennem kellett érte, és lett:) Ha arra vártam volna hogy jöjjön magától, mai napig egyedül lennék 30 évesen is... Nem esett nehezemre, és legalább elmondhatom magamról, hogy nem a sült galambra vártam, hogy a számba repüljön, hanem próbálkoztam.

szerintem ez (is) mentális alkat és világnézet kérdése. aki abban hisz, hogy a dolgok előre elrendelten, sorsunkban megírva, Isten akarata, vagy egyéb külső tényezőnek alárendelve, a saját döntéseinktől függetlenül alakulnak, az valószínűbb, hogy abban hisz, hogy majd jön magától a pár is. akik inkább a szabad akaratban, az emberi döntésekben és azok következményeiben hisz, az meg inkább hajlamos úgy gondolni, hogy tenni kell érte. Egyébként a mondás is úgy tartja, hogy "Segíts magadon és Isten is megsegít!" Szóval még aki hisz a sorsban és hogy majd jön magától, annak sem árt valamelyest besegíteni a sorsnak és lehetőséget adni a párnak, hogy jöjjön. Ha otthon ülsz és bezárkózol, jóval nehezebben tudja a sors, vagy akármilyen erő rádtörni az ajtót, hogy jöhesen, mintha azért ki is mozdulsz és emberek közé mész, ahol könnyebben összefuthat veled.

a legfontosabb viszont szerintem a nyitottság, hogy észre is vedd, ha jön és ne zárkózz el. persze ez is kinek mit jelent. szerintem az is egyfajta elzárkózás, ha csak bizonyos típusú (mondjuk az ideálidnak megfelelő) emberekre vagy nyitott és más közeledésével nem is foglalkozol, pedig lehet, hogy vele is kialakulhatna és sokkal jobban is járnál, ha esélyt adnál neki, mint az ideáloddal, aki végül csak csalódást okoz. szerintem nyitott szemmel és szívvel kell járni és lehetőséget adni az embereknek, aztán majd kialakulnak a dolgok. én például kapcsolatra még sosem, de nagyon jó barátságokra találtam társkereső oldalakon is, meg itt is. ha elzárkóztam volna, hogy én csak társat keresek, más nem érdekel, akkor most szegényebb lennék egy pár baráttal és társam ugyanúgy nem lenne. viszont hiszek benne, hogy a nyitottság segít megtalálni a megfelelő társat is, ahogy az is sikerült már többször - hol baráti körben, hol egyéb helyeken.

is-is.

én kerestem, és egyre jobb lett a helyzet (többen néztek meg, egyre érdekesebb férfiakkal találkoztam), de nem lettem szerelmes.

aztán véletlen ismertem meg azt, akibe beleszerettem. nem megyek bele a részletekbe, de ha nem vagyok nyitott és nem vagyok ott "mindenütt", akkor nem találkoztam volna vele.