Melyek elfogadhatatlan férfiatlan tulajdonságok egy kapcsolatban? Voltatok-e már olyan férfiba szerelmesek, aki valamiért férfiatlan volt számotokra? Ez miben nyilvánult meg?

Pipálom, amelyik igaz valamelyik exemre (nem véletlenül exek), × amivel még nem találkoztam kapcsolatban, de annak számítana

✓ Anyuci pici fia, önállótlan

✓ sóher (nem, nem arról van szó, hogy vegyen nekem aranyórát... de volt pasim, akivel nem lehetett moziba menni pl, SOHA, mert még a saját jegyére is sajnálta a pénzt)

✓ a világon semmihez nem ért

× "cukin" beszél (és nem poénból)

× v-nyakú póló, olyan szűk nadrág, hogy szétpattan a vádliján, stb

× ecsethaj

✓ megállás nélkül panaszkodik (de nem ám annyi, hogy elmondja, mi bántja - mert ilyen mindenkinek van, és én vallom, hogy egy férfinak is lehetnek bajai, sőt, sírhat is -, aztán megpróbálja megoldani, hanem egy helyben toporog, és rinyál)

✓ nincsenek céljai az életben

× gyengébb nálam

✓ kevésbé ért a szerszámokhoz, bütyköléshez, mint én (értsd: nem tudja használni a kalapács-villáskulcs-csavarhúzó szentháromságot)

× nyávogva, affektálva beszél

Az exem volt ilyen.

Alacsonyságával nem volt baj, mert a párom is kisebb nálam, de:

- állandó önbizalomhiány

- hatrozatlanág

- szexuális gondok (nem áll fel, vagy lelankad)

- hipochondria - de a szexuális nyavalyáját nem vizsgáltatta volna ki, az istenért sem

- képtelen volt kiállni kettőnkért

- amit anyuci/barátok mondtak az volt a Szentírás

Még nem éltünk együtt ez nem ütközött ki, de fél évvel összeköltözés után már igencsak szar volt, hogy ennyire "gyenge" jellemű.

Rá egy évre szét is mentünk, és azóta sincs senkije.

A volt élettársam és gyermekem apja volt ilyen. "Menet közben" derültek ki ezek a tulajdonságai, és egyre inkább világos lett számomra, hogy emennyire "férfiatlan". A váláshoz persze nem ez vezetett, de ahhoz azért egyre jobban hozzásegített., hogy eltávolodtam tőle.

- döntésképtelen: a legegyszerűbb dolgokban sem képes dönteni (pl. mi legyen a vacsora), és döntésképtelenségét azzal leplezi, hogy az "én kívánságaimat lesi".

- képtelen áldozatot hozni a családjáért: csak a saját érdekeit tartja szem előtt és észre sem veszi, ha a családja nélkülöz (nem anyagilag), és amikor szembesítve van, elvből nem kíván változtatni az életén, ha neki le kellene mondania valamiről.

- képtelen teljes körűen gondoskodni a családjáról, amikor "eltartó" státuszba kerül. Itt sem feltétlenül az anyagiakról beszélek. Nálam pl. nagy csalódás volt, amikor terhes lettem, akkor megígérte, hogy most már tényleg megcsinálja a jogsit, hogy jobban be tudjon segíteni nekem, aztán majd a gyerek mellett. Olyan helyen laktunk, ahol kocsi nélkül nagyon nehézkes. Előtte is én furikáztam mindenhova, aztán terhesen is. 5 hónaposan veszélyeztetett lettem, még midnig nem volt képes elkezdeni a jogsit, pedig hétről hétre ígérgette. Én nem ülhettem kocsiba, a kórházba nem tudott elvinni, hazahozni sem. Nem nagy dolog, de nekem pl akkor csorbult a szememben a férfiassága, hogy hogy gondolskodik rólunk, hogy 9 hónap alatt addig nem jutott el, hogy jogsi (4 éves a gyerek, máig nincs neki és ebből számtalan nehézség is származik).

- nem kitartó: belekezd dolgokba, de sosem fejezi be.

- anyuci kicsi fia - amit már többen írtak. Ez nem csak az anyukára igaz. Inkább a döntésképtelenség testvére. Képtelen önálló, független véleménynyílvánításra, könnyen befolyásolható és nem áll ki a meggyőződése mellett, hanem belesimul más akaratába, idomul más véleményéhez.

- Fizikálisan pedig legyen erős egy férfi ne pedig tutyimutyi, akit az ág is elhúz (vagy éppen elhanyagolt, kövér).