Szerintetek mibe lehet beleszeretni? Érdemes egyáltalán?

Beleszeretni a másiknak a lényébe szoktunk, és ilyenkor a hibáit is elnézzük neki, ill. azokkal együtt fogadjuk el. Ha egy idő után megváltozik a személyisége, akkor meg kiszeretünk belőle, szépen, fokozatosan - viszont ha a teste változik(pl. elhízik), akkor még nem biztos, ha elég erős lelki kötődés van köztetek. Nézd meg az időseket, sokan egy párral élték le az életüket, és ha már nem él a párjuk, rendszeresen járnak a sírjához a temetőbe. Ilyesféle szeretet már nincs a fiatalabb korosztályban.

Persze, hogyne lenne érdemes, csak sajnos sokkal nehezebb, fáradságosabb dolog párt találni, de még őszinte barátságot is. Mintha kiment volna a divatból, már nem barátok vannak, hanem haverok, meg "spanok":) De az élet mindenképpen könnyebb és tartalmasabb, ha számodra kedves emberek vesznek körül, akikre mindig számíthatsz. Hosszú távon egyedül nem jó.

2-es.

Ez egy nagyon jó kérdés,rátapintottál a lényegre,csakhogy ez nagyon sok embernek meg sem adatik az életében,egyetlen pillanatra sem... mint pl. nekem sem,de én tudom miért,és én kezdem elfogadni teljesen.

Férfiként rossz korba,rossz genetikával születtem,és nem vagyok csúnya pedig egyáltalán,de párra így sincs esélyem soha...a nőkre túlkereslet van,és én nem vagyok az a tipikus kihaénnem kategória.Így pedig esélyt sem kapok soha egyetlen nőtől sem.

25/F

KB. 16-17 éves koromban volt utoljára, hogy testbe "szerettem bele".

Azóta csakis a személy fogott meg, holott külsőre kezdetben semleges volt. Az embernek pedig vannak alaptulajdonságai, persze változnak az éves során, igen, de együtt kell fejlődni egy kapcsolatban. Ha jól működik, akkor a másik téged is felemel. Szóval te is változol, úgyhogy ezt a kockázatot a másik is bevállalja. Ennyi erővel élni sem érdemes, mert előbb-utóbb vége, meghalunk..

25N

""Bocs, de megváltoztam, viszlát"."

Mindenki változik, kérdező. Szeretjük magunkat rendíthetetlen kősziklának hinni, de az igazság az, hogy naponta érnek bennünket behatások, ingerek, élmények, kudarcok, csalódások, amik mind, mind változást idéznek elő a gondolkodásunkban, lelkivilágunkban. Minden nappal bölcsebbek, tapasztaltabbak leszünk. Ez is változás.

Hogy egy kapcsolatot ne gyötörjön meg a két fél változása, ahhoz azt kell elérni, hogy közel azonos irányba változzanak. Ezért kell ápolni a kapcsolatot, sokat beszélgetni, odafigyelni a másikra, és kikövetelni magunknak a figyelmet, ha a másik éppen nem olyan hangulatban van.

Ha látsz egy idős párt kézenfogva sétálni, akik szemmel láthatóan imádják egymást még mindig, az nem isteni csoda, hanem sok-sok tanulás eredménye. Ők felismerték, mit kell tenniük, és megtanulták megtenni.

Szóval igen, érdemes. Csak így érdemes!