Csak szerintem pozitív tulajdonság az anyagiasság?

Amiről te beszélsz, az nem az anyagiasság. Én is szeretek jól keresni és költeni, teszek is érte. De mégsem vagyok anyagias.

Ha okoskodni akarsz, előbb nézz utána, mit jelent, amiről beszélsz.

Hmmmm...ez kicsit erős volt. Már az utolsó része.

"A világ pénzről szól"- igen, arról IS, meg még sok minden másról, aminek lehet feltétele a pénz, de nem minden esetben.

"Mindenhez pénz kell"- valóban. De vannak kivételek: Lehet, hogy a tömegcicák arra ugranak, hogy kinek mennyi pénze van és lehet, hogy így az embernek van/lesz barátnője (ha már ebben a témakörben a kérdés), de nem hinném, hogy felhőtlenül boldog lesz (bár ne legyen igazam). Elég sok hozzászólásban írják, hogy jól keres és a többi, de így sincs barátnője. Ha feltételezzük, hogy igaz, amit írnak, akkor "vehetne magának" barátnőt, csak valószínűleg nem nagyon szeretne, mert az olyan ember nem kéne neki, akit ezzel meg lehet szerezni.

"Aki ezt nem képes..."-erről már írtam fentebb.

És akkor a főkérdés: Az a fajta anyagiasság, amire te gondolsz, pozitív, és amíg jó/jobb életkörülményeket úgy érsz el, hogy nem megy a másik kárára, addig pozitív is marad. Egyébként tényleg van egy kis fogalomzavar, mert szótár szerint: "Olyan személy, aki csak a saját anyagi boldogulásával törődik, a szellemi és erkölcsi szempontokat többé-kevésbé figyelmen kívül hagyja."

Tehát, ha azon a véleményen lennél, hogy "aki nem gazdag, az maga tehet róla" (mert nagyon nem minden esetben van így!), és ezért mondjuk soha nem adsz senkinek semmit, senkivel nem akarod megosztani, az már inkább a kapzsiság kategória, ami negatív. Félreértés ne essék, ennek az ellenkezője se jó, amikor valaki mártír módon minden pénzét odaadja, neki meg semmi se marad.