Félek bemutatni a szüleimnek a párom. Mit tehetnék?

Hűűűűű, erre nem számítottam!

Nem akarom a szüleidről alkotott képedet elcsúfítani. Nagyon szereted őket? Akkor ne olvasd el, amit írok.

Hát nem voltak egymással boldogok? Vagyis, a válasz alapján, anyukád nem volt boldog? Esetleg kereste a boldogságot a házasságuk alatt is? (Nagyon elnézést kérek az inszinuációért, csak találgatok.)

Ilyen dolgok előfordulnak az életben, és vagy végzetesek egy kapcsolatban, vagy nem, viszont esetleg örökre tüske marad a köröm alatt. Elgondolkodtató. Nem tudsz anyukáddal nyugodt körülmények között négyszemközt beszélni? Megnyugtatva, előre, hogy te nem itélsz el semmit...

Remélem, rémeket látok, de most nem tudok másra gondolni.

Ha viszont nagyon nincs igazam, akkor apukád érve ellen azt lehet fölhozni, hogy a te fiatalságod a szerelmedhez kötődik, ha elveszi, éppen ezzel foszt meg a fiatalságodtól. Majd ha kiderülne, hogy ti nem jöttök ki jól, és szétmennétek, te még akkor is fiatal leszel, nem vette el senki a fiatalságodat.

Eszerint nagyon beletaláltam.

Nem segít rajtad, mert apukád azt hiheti, hogy mindenki olyan, mint ő.

Talán mégis anyukádat környékezd meg. Lehetsz hozzá nyílt, egészen odáig, hogy megmondod neki, hogy összeilletek, hogy jó neked a barátoddal. Nagyon meg fogja érteni! Legyen ő a szövetségesed. Bízd rá, hogy apukádat elrendezze.

#22,23,25,29,31 vagyok.