Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Előre leszögezem hogy nem ez alapján fogok dönteni, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy más vajon mit tenne a helyemben. És mivel tudom hogy a személy akiről írok nem fogja ezt a kérdést olvasni, így le merem írni a történetet.

Van egy osztálytársam, lassan már 3 éve a barátom, egyre közelebb kerültem hozzá és reménykedtem benne hogy lesz valami több is a barátságunkból, mert tőle is kaptam hasonló jeleket az utóbbi hónapokban. Nem fogom szépíteni, pár hete kiderül hogy rákos, az orvosok maximum pár évet jósolnak neki, azt is nagy jóindulattal. Amikor ezt elmondta nagyon magam alatt voltam, ahogy ő is, a családja, ismerősei, barátaink, a mai napig nem sikerült feldolgozni, nem vagyok biztos benne hogy valaha is menni fog. Akkor mondta el mivel már nincs mit veszítenie, hogy egy ideje szerelmes volt belém csak nem merte elmondani mert félt hogy én nem így érzek, és tönkretenné vele a barátságunkat. Ez szinte már filmbe illő drámának tűnik, még mindig nem akarom felfogni hogy pont velünk, pont vele történik mindez, sokkal jobbat érdemelne. És az a helyzet hogy nem tudom mit tegyek. Jövőre érettségi, külföldre akartam kimenni egyetemre (egy helyre akartunk jelentkezni, már régóta kinéztünk egy egyetemet, aztán reménykedtünk benne hogy mindkettőnknek sikerül bekerülni), aztán biztos családi hátteret akartam, de most minden tervem borult. Nem tudom mit tegyek, mert érzem hogy szeretem, ez már mélyebb szerelem, és ő is ott volt minden rossz időszakomban az évek alatt, rengeteg mindent tanultunk egymástól, megtanított hogyan élvezzem az életet. De ha ezt az életet választom, akkor lőttek a jövőbeli terveimnek amiért annyit küzdöttem, és valószínűleg csak még jobban hozzánőnék, még fájdalmasabb lenne a történet vége. Két választásom van, az egyik hogy az eredeti felállás szerint folytatom az életemet, jövőre elmegyek, és megpróbálom őt elfelejteni. A másik hogy halasztok vagy egyáltalán nem megyek külföldre, vele maradok és próbálom szebbé tenni az utolsó éveit, mindent megadni neki amit csak tudok és ameddig ő is jó állapotban van, aztán lesz ami lesz.

Ti mit tennétek a helyemben? Mert én teljesen tanácstalan vagyok, még mindig emésztem a dolgokat és próbálok úgy dönteni hogy mindenkinek jó legyen. Annyi mindent kaptam tőle az életben, hogy felemésztene a bűntudat ha most magára hagynám, nem is szeretném ezt tenni. De megéri vajon pár boldog évért vele kockáztatni a jövőmet, esetleg elszalasztani hogy megismerjek valakit így a fiatal éveimben, akivel később családot tudnék alapítani? Nem akarok szívtelennek tűnni, nem is vagyok az, jelenlegi felállás szerint vele akarok maradni, minden porcikám ezt súgja de félek hogy később megbánnám ezt a döntést.