Hogy lehetnék érdekes a környezetemnek introvertáltként? 22/L

Hasonló cipőben járok én is, azzal a különbséggel, hogy a gondolataimat eléggé "kikiabálom" a nagyvilágba. Emiatt sokan vagy őrültnek vagy zseninek néznek, de sokszor megkapom, hogy nem vagyok 100-as. Mondom semmi baj, senki sem tökéletes. :)

Az önbizalomhiányodat fejleszd. Ne aggódj azért mert el fog hagyni az éppen aktuális párod, hanem légy boldog és, ha valami van akkor nyugodtan mondd el neki. Exem hasonló volt, de mivel én is ezért én nem vettem észre, hogy unalmas lenne. Izgalmas volt amikor már megismertem.

Ha ennyit gondolkozol, akkor valószínűleg vannak jó ötleteit.

Írd ki, rajzold ki őket magadból, vagy hozz létre zenéket. ^^

21/L

Nem tudom én azt szoktam mondani hogy nem szívesen élek a saját fejemben és ezzel az ismerőseim is hasonlóan vannak ők se szívesen élnének az enyémben :D nálam pont az a baj hogy nagyon sok idióta gondolatomat közlöm (persze csak a barátaimmal) így néha sok vagyok nekik. Viszont ha megtalálod a megfelelő embereket akkor egész izgi eszmefuttatásokat lehet levezetni és még tarkíthatják is a gondolatvilágodat. Szerintem a fő kulcs a hasonló társaság. Olyanokkal én sem osztom meg a fejemben zajló kavalkádot akik a hétköznapi világban élnek inkább. Ők simán hülyének szoktak nézni.

Viszont én bárkivel el tudok beszélgetni mert hatalmas az ismeretköröm (sokszor akaratlanul jegyzek meg dolgokat) így a politikáról az állatok jogain át a gyereknevelésen keresztül az autószerelésig bármibe bele tudok szólni hozzáteszem értelmes dolgokat.

Szóval a két kulcs a tág ismeretkör és a megfelelő társaság. Legalábbis szerintem.

Azta..:O

Én is ilyen vagyok mint te. :D

Viszont nekem is van párom, de ő így szeret, ahogy vagyok, és vele valahogy meg tudom osztani ezeket a mély gondolataimat, mellette kimondom őket és nem csak magamban gondolkozom, mint ahogy a legtöbb ember körül szoktam. Szerintem ne félj attól hogy elhagy, mert ha igazán szeret, úgyis veled marad. :) Te pedig próbáld meg megosztani vele a gondolataidat és mindent, hiszen ezért a párod.

A többi emberrel meg szerintem ne törődj, a rengeteg extrovertáltnak lehet, hogy unalmasnak fogsz tűnni, hiszen neked így kényelmes, inkább szeretsz a gondolataidban elmélyülni, mintsem állandóan beszélni (akár a semmiről). Te tudod, hogy színes személyiség vagy, a többi ember véleménye mit számít?

Te így érzed jól magad, neked így jó az életed, te így vagy te. És ez a lényeg, nem más véleménye. :)

Csak azért kicsit nyílj meg a párodnak meg azoknak az embereknek, akikkel jóban vagy, mert hidd el, néha jó ám kimondani a gondolatainkat és megosztani azt egy fontos személlyel. De én is egy örök álmodozó maradok, aki szeret a gondataiba belemerülni. :D

Mára engem annyira nem izgat,mit gondolnak rólam azok az emberek,akikhez nem állok közel.Ha foglalkoznék mindenki véleményével,a Lipót romjain vertem volna sátort,odáig fajult volna a dolog.

Még olyan gondom sincs,hogy ne találnék magamnak valakit,ha akarok.

Én is hasonlóan éreztem pár évvel ezelőtt, és néha még most is. Mégis volt párkapcsolatom. Ami talán nehezebb lehet az az, hogy nem tudnak igazán megismerni az emberek mert nem tudod kimutatni a világ felé hogy milyen vagy valójában. Vagyis én így gondoltam akkor.

A megoldás a kommunikáció, és beszéd. Saját magad írtad hogy érdekesek a gondolataid. Nyugodtan vállalt fel és ne félj hogy furcsának fogják tartani. Biztos lesz olyan aki nem ért meg, de ilyen az élet, nem lehetünk egyformák. Próbálj arra törekedni hogy mond ki a gondolataidat, érzéseidet, így meg tudnak mások is ismerni. :)