Te is felfedezted az életedben, hogy amint egy pillanatra is elhiszel valamit, utána vagy tönkremegy, vagy igen jó útra kerül ehhez?

Nem biztos hogy szerelem téma, de talán ehhez köthető a legjobban.

26 éves srác vagyok, hiszek Istenben. Az egyetlen akitől senki nem tántoríthat el, bármi is történjen velem.

A kérdésem arra irányul hogy évek óta ezt tapasztalom az életemben. Amint elhiszem egy pillanatra, akár egy komolyabbnak tűnő kapcsolatot, akár egy anyagi dolgot, akár egy családi ügyet, rögtön szertefoszlik, vagy igen jó irányba kerül hozzá.

Végérvényesen, és helyrehozhatatlanul.

Nem gondolnám, hogy ilyen idős korban, egy hitevesztett negatív embernek kellene legyek, mégis ez vagyok.

Mert megtanultam hogy nem szabad elhinnem egy pillanatra sem semmi jó dolgot, hiszen akkor egyből vége.

De az ember szeretne boldog lenni, én is vágyom rá, de így hogyan, ha nem hihetek benne, és nem élhetem bele magam, mert akkor tudom hogy onnan vége.

Egy rideg, hűvös, személytelen lelkem van. A külsőm sokszor vidám, beszédes, közvetlen, ál mosoly ál nevetés, ál minden.

Nincsenek barátaim, nincs hobbym. A napjaim döntő részében egyedül ülök az irodámban, utána pedig otthon. Eljárok heti többször edzeni stb de kimondott társasági életem nulla.

Túl sokat gondolkozok, noha ha van lehetőségem belevágok szinte józan észnek szembemenően bármibe.

Voltam pszichológusnál, igaz csak egyszer. Más irányú problémáról beszéltem vele, de Ő akkor azt mondta a világ azért nem ennyire szörnyű, és megdöbbent a nézeteimen.

(A legfőbb amit így gondolok: a nőknek teljesen más az élete, sokkal könnyebb. Válogathatnak, hogy kit kapnak meg, gazdagot, szegényet, jóképűt, idősebbet fiatalabbat. Egy átlagos huszonéves nő szinte bármelyik férfit megkaphatja. Egy nő sosincs egyedül: bárhova megy, rögtön társaságba kerül, kedvesek hozzá, beveszik stb. Sokkal hamarabb szocializálódik. Egy férfi pl ha belül valahova aligha fog csapódni egy idegen társasághoz mert rögtön kitolják. Egy férfi bizonyítson: legyen sikeres, nézzen ki jól, nem árt ha nem csóró stb)

De elkanyarodtunk a témától: szóval miért, illetve mitől lehet az, hogy amint elhiszek valami jó dolgot, az nem sokkal később kapásból tönkremegy?