Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, aki 30 fölött találkozott élete párjával?
Bár ha jobban meggondolom, a kérdést úgy is feltehettem volna, hogy van-e még itt rajtam kívül olyan 31 éves (vagy afölötti) nő, aki életében nem járt még soha senkivel, aztán egyszer csak megismerkedett azzal a férfival, akivel akár az egész életét is le tudná élni?
... Azt most hagyjuk, hogy én miért nem jártam eddig senkivel: lelki okai voltak/vannak. Nem mondom, hogy a lelki okok megszűntek, de jó úton haladok - segítséggel, persze. Csak közben sajnos kétségbeesek néha, hiszen kb. 15 éves lemaradásom van, és mivel a párkapcsolatot is tanulni kell, kicsi rá az esély, h. az elsővel minden simán menjen. Ugyanakkor, titkon mégis reménykedem. Jól jönnének a pozitív történetek olyanoktól/olyanokról, akik nagyon későn kezdtek el járni vkivel, de ezt nem bánták meg, és az Élet végül összehozta őket azzal az emberrel, akire megérte várni.
Előre is köszönöm!
Nem, csak rengeteg dolog miatt szorongok, és ez meggátolt abban, hogy azt a pár férfit, aki közeledett hozzám, közel tudjam magamhoz engedni.
Ma már úgy érzem, én a mélyben attól féltem leginkább, hogy nem vagyok szerethető, és ha közelebbről megismernének, úgyis elhagynának. Mostanra annyi változott, hogy megismertem vkit, akit közel tudnék engedni magamhoz, mert annyira egy húron pendülünk (ismerőseim is ezt mondják), és aki vszínűleg tudna szeretni. De ő nős, és gyereke van, ezért "nem játszik". Viszont neki köszönhetően ráébredtem arra, h. van olyan férfi, akiben meg tudnék bízni, és aki miatt érdemes lenne küzdeni, és kilépni a komfortzónámból. És ha egy ilyen van, lehet több is. Ezért muszáj lépnem. Csak hát lemaradásban vagyok, és - ahogyan néhány kolléganőm nagyon "tapintatosan" rámutat néha -, harminc-harmincöt év fölött bezáródnak az ajtók. Szóval, néha megijedek, ezért jól jönnének a boldog történetek.
válasza:Férfiként a te korodban ismerkedtem meg a jelenlegi barátnőmmel. Egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz életem párja és én neki, de egyelőre működik a dolog. Semmi garancia nincs rá, hogy életed párját találod meg, de ha kapsz pár szép évet, már megérte, aztán majd lesz más.
Én is sajnálom, hogy a fiatal éveimet elpocsékoltam, szintén lelki problémák miatt, de ezen már felesleges rágódni. A hátralévő időből kell kihozni, amit lehet. Hajrá!
33F
válasza:Én is egy elég zárkózott lány vagyok/voltam. Nagyon nehezen kezelem az embereket. Nehezen nyílok meg.
Viszont a párommal olyan simán alakult minden, hogy töprengeni sem volt időm, hogy mit történik velem.
Nálam nem a kezdet volt a nehéz, hanem a járás után. Olyan sok sérülést szenvedtem el a családomtól, hogy életbe lépet a "taszító" hadművelet, és próbáltam ellökni. Ő viszont nagyon türelmes volt és tűrte minden hülyeségem. Hogy miből gondolta, hogy megéri velem szenvedni, azt soha nem tudom meg. De kitartott én pedig megtörtem. És az egyetlen ember az életemben, akivel őszinte merek lenni.
Ugyanez a történet nem 30 fölötti, mert 20 évesen zajlott le a folyamat.
De szerintem a szerelem szempontjából nem számít a kor. Sok ember keres 30 fölött is társat.
Ebből a lényeg annyi, hogy amikor szerelmes leszel, akkor eszedbe nem jut "bezárkózni". Alakul minden, és mire feleszmélsz, már jártok is.
Köszönöm, hogy írtatok, jó volt olvasni a történeteteket. Igen, én is bánom az elpocsékolt éveket - ugyanakkor paradox módon mégsem bánhatom, mert azok nem elpocsékolt évek voltak, hanem a - nálam túlságosan is hosszúra nyúló - érési/felkészülési időszak évei. Ha bárkivel bármibe is belekezdtem volna, az az éretlenségem miatt eleve kudarcra lett volna ítélve.
Ahogyan az utolsó is írta, ha vkibe beleszeret az ember, minden jön magától, nincs idő gondolkodni... Na, hát én ugyanezt érzem ezzel a nős férfival kapcsolatban. Hogy vele minden jöhetne magától. Csak hát vele - mivel foglalt - nem jöhet. Ezért nagyon szeretném, ha egymásra találnánk vki mással, aki viszont szabad, és aki felé ugyanilyen nyitott tudnék lenni. Tudom, hogy van - hogy kell lennie - hozzám illő, szabad férfinak, csak annyira nehéz hinni benne, hogy megtalálhatom.
válasza:ne bánj semmit, és ne gondolkozz lemaradásban. 40 évesen és idősebben is vannak szörnyű párkapcsolatok, és nem azért, mert későn vagy korán kezdték.
ez nem olyan, mint a biciklizés, hogy vagy tudom, vagy nem. szerencse, és tényleg nem árt körbenézni. több körbenézni valód lesz, ha figyelsz magadra is, és sok helyen megfordulsz.
a családos faszival vigyázz. én még úgy is megjártam egyszer, hogy már külön voltak. aki nem tisztán próbálkozik, abból nem is lesz vállalt dolog.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Utolsó előttinek: a nős férfi nem közeledik hozzám, ha így tenne, csalódnék benne. Csak épp nagyon jól elbeszélgetünk, valahányszor találkozunk, mert ugyanaz a hobbink, és a feleségével olyan dolgokról, amikről mi beszélgetünk, nem tud beszélgetni... Egyébként igen, sok a sz.r párkapcsolat, és sokan vannak, akik későn találják meg a hozzájuk illőt. De ők legalább már próbálkoztak, ismerik magukat és az igényeiket. Nálam ez teljes egészében kimaradt, ezért vagyok letört.
Utolsó: igen, nem mindenki találkozik a "nagy Ő-vel" (már ha létezik egyáltalán nagy Ő), és nem is mindenkinek való a párkapcsolat. Attól félek, hogy már nekem sem, mert későn kezdek keresgélni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!