Honnan tudtátok, hogy a leendő feleségetekkel/férjetekkel jártok? Miben különbözött a többi kapcsolatodtól?

Ez egy elég hülye kérdés. De ami most beugrik, az a babaprojekt, megkérni a kezét, nászút, közös ház, kimenni külföldre világot látni.. Ezek jutnak eszembe

Nem tudtam. 17 voltam, amikor összejöttünk, akkor még egyáltalán nem gondoltam házasságra. Nem volt semmiféle tervünk, csak élveztük egymást. Nem érdekelt minket a jövő. Teljesen bele tudtunk feledkezni egymásba, és meg tudtuk élni a pillanatot. (Eddigi) életem legszebb időszaka volt. Persze, álmodoztunk mindenféle marhaságról, hogy majd lesz egy szép nagy házunk, meg kocsink, meg olyan munkánk, amit szeretünk. De ez akkor annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt, hogy mi magunk se vettük komolyan. Aztán teltek a hónapok, az évek, szembe kerültünk kisebb-nagyobb problémákkal. Ezeket elég jól megoldottuk, ès rájöttünk, hogy jó csapat vagyunk mi ketten. Végül 3 év járás és 3 év együttélés után házasodtunk össze. Akkorra valahogy teljesen természetesnek és magátòl értetődőnek tűnt, hogy ennek így kell lennie. Az előző kapcsolatomtól abban különbözött, hogy a férjem mindigis támogatott a céljaim elérésében. Nem sértődött meg, ha tanultam, vagy épp dolgoztam.

Sehonnan. Első, bő negyedóra beszélgetés után éreztem, ő az aki nekem kell. Ez, még az őskorban volt és még ma is ugyan azt érzem, ő az aki nekem kell. Nincsenek kiemelendő dolgok, úgy egyben, ahogy van, úgy kell.

Viszonyítási alapom nincs, mert mindig csak egy volt. De azt éreztem, hogy tényleg törődik velem, tényleg megért, személyiségileg nagyon jól összepasszolunk.