Szerintetek jó ötlet ezt elmondani neki?

Vagy egyaltalan beszelni vele? Van egy lany akit szeretek. Sajnos a korulmenyek na meg hat en is, elrontottam es nem jottunk ossze. Annyi volt, hogy sokaig vartam es amikor lett volna alkalom nem eltem vele. Persze meg foldrajzi tenyezok is kozre jatszottak de en vagyok a fo oka ezt tudom. Szoval nem mondtam el neki mit erzek, nem leptem komolyabban, igy mar massal van. Ennek mar majdnem fel eve. De valahogy ugy erzem nem jo ez igy, nyilvan nem vagyok mar kisfiu es tul tudok lepni de valahogyan mindig elem sodor belole egy “kis szeletet” az elet, ez eleg idegesito hiszen folyton ra emlekeztet. Ugy erzem valamivel meg tartozom vagy nemtudom. Talan el kellene mondanom neki valahogy, mert annyira zavar, hogy nem tettem meg. Pedig neki sem voltam kozombos ez biztos, a multkor is lattam setallni az ujdonsult baratjaval es csak nezett ram olyan furcsa volt nemtudom.

Nyilvan ot szereti, tudom hogy nincs eselyem, nem is azt akarok. Csak tenyleg bennem van ez a tuske de annak sem lenne sok ertelme, hogy “amugy teljesen beled voltam esve es ugy sajnalom, hogy nem mertem soha kimutatni”. Meg eleve mikor mondanam el? Hulyeseg az egesz.