Hogy tudok leggyorsabban túl lenni egy szakításon?

Utolsó: A szakítást sajnos valahogy soha nem tudjak normálisan idoziteni. Az elso baratom az érettségi elott szakított velem, mondanom sem kell, hogy annyira elszurtam hogy nem is vettek fel sehova (csak végül potjelentkezessel), a második legutóbbi baratom pedig a Szulinapom előtti napon szakított. Hat nem az volt eletem szulinapja...

Kérdező: az idő segíteni fog, de sajnos ez hosszú folyamat, gyors folyamatot sajnos nem tudok, en meg 4 hónap utan is szenvedek néha, pedig az enyém is csak féléves kapcsolat volt. A legjobb az ha folyamatosan lefoglalod magad, tanulsz, baratokkal vagy, családdal, szabadidodben meg nézz filmeket, olvass, a lényeg hogy a gondolataid lefoglald.

20/L

Őszintén? Kutyaharapás szőrével, egy kapcsolatot csak egy új tud ténylegesen elfelejtettni.

Ismerek olyat aki évekig önsajnálatba fulladt és várt reménykedett az adot nőre. Máskérdés hogy neki szerencséje lett mert tényleg összejöttek.

Gyors mód sajnos tényleg nincs rá. Én is így jártam, életem első nagy szerelme akkor vetett véget a "se veled,se nélküled" állapotnak,mikor kezdődtek a vizsgák.

Ő halál nyugisan végigtolta az egészet, phd hallgatóként . Mellette csajozott is és a melóját is csinálta. Én eközben olyan szinten magam alatt voltam, hogy fogytam 5 kg-ot , és egy fontos tárgyból is meghúztak. Mindig is fontos volt a tanulás, szóval ilyen még nem volt az egyetemen nekem .

Szóval , eléggé kivoltam. Hiányzott, ürességet érzetem.Ez tartott kb. 2 hónapig eléggé intenzíven ,aztán kezdett könnyebb lenni,hogy kezdtem elfogadni . Felidéztem újra és újra,hogy ő mondta nekem saját maga,hogy én nem teszem őt boldoggá. Ez volt az utolsó találkozónkon.

Aztán most ,hogy eltelt fél év, még mindig hiányzik. Pár napja összefutottunk egy buliban,de csak nézett ,látta ,hogy mással táncolok. Azóta elég nehezen térek napirendre. Újra elkezdett hiányozni,,az emlékek is feltörtek. Viszont.....muszáj,és nincs mese , át kell gondolni,hogy mi is ez,ami bennem zajlik. Nem szabad,hogy elboruljon az agyam megint...Egyszer már nagyon a padlóra tett,mert nem jól kezeltem. Innentől már döntés és akarat kérdése.

Tanulság...ami talán neked is hasznodra válhat az az,hogy így is úgy is van egy időszak,amíg nem találod a helyed és magad alatt vagy . De,ami a lényeg,hogy ne húzd el! Adj magadnak időt a szomorúságra,ha azt érzel...mert ez természetes,akármilyen fura is ezt mondani,de így van. De gondolj arra a pillanatra,hogy te így is erős vagy ,te magad ,és nem szabad hagynod ,hogy más valaki az egész életedre ekkora kihatással legyen .

A további tanulság,ami meg most az én helyzetemre szól az az,hogy akármekkora hatással is van most rám,nem engedhetem meg,hogy megint padlóra vigyen. Rajtam múlik. Nehéz,de így van.

Erőt!