Egy kapcsolatban a következő lépés megtételéhez a szívedre vagy az eszedre kell hallgatnod?

Szerintem ez már nem szerelem, csak társfüggőség. Ráadásul a másik nem is tesz bele a kapcsolatba annyit, amennyit te, ő csak jól elvan, és le se szarja a te boldogságodat. Mikor kérdezte meg utoljára, hogy boldog vagy-e mellette, és hogy mi tenne boldoggá, hogyan tehetne boldogabbá? Vagy másképpen fogalmazva mit TETT, hogy boldogabb legyél? Egy kapcsolathoz két ember kell, és itt szerintem az a pálya, hogy együtt éltek, de mégis magányosan. Nem a lelki és szellemi, érzelmi társad, nem tud veled azonosulni, és te se vele. Nem lehet, hogy csak a gyávaság köt hozzá, hiszen megszoktad már, és a változáshoz bátorság kell. Meg hát annyi évet beáldoztál már, és ezt most beismerni, hogy "elveszíted"... Pedig nem veszíted el, az is az életed része a jó és rossz dolgaival együtt. De a múltból élni az örökkévalóságig nem lehet.

De bennem az is felmerült, hogy nagyon nem tudtok egymással beszélni, elmondtad neki, hogy mennyire rossz neked ez az elszigeteltség? Nem is kell feltétlenül az, hogy Budapestre költözzetek, egy panelba, azt megérteném, ha neki nem tetszene, de vannak Bp-n is kertes övezetek, amit talán nem tud elképzelni, vagy Bp közeli kistelepülések, ahonnan egy óra alatt fent vagy és tudsz dolgozni a városban, szórakozni, amit akarsz, és ő is tud "kapálgatni", ha az teszi boldoggá.