Ember életét tényleg egyenesbe hozzá egy párkapcsolat vagy ezt egyedül kell megtenni?

Szerintem az igazan alkalmas parkapcsolatra, aki egyedül is kiegyensulyozott, boldog eletet kepes elni.

Aki pedig egy parkapcsolattol varja a megoldast, az csalodni fog, vagy eleve nem lesz tul nagy eselye part talalni.

Határozottan egyedül. Ez nem azt jelenti, hogyha valakinek nincs rendben az élete, de van párja, akkor szakítani kell, mert ezt csak a szingliségben lehet megélni, de nem szabad beleragadni egy olyan állapotba, ahol mindenáron a másikra támaszkodunk, mert ez egy idő után borzasztó terhes lesz neki.

Én úgy gondolom, hogy az ember élhet egy teljes életet egyedül, pár nélkül is, és arra kell törekedni, hogy ezt a színvonalat párkapcsolattól függetlenül elérje. Viszont egyetértek azzal, hogy az embernek szüksége van egy társra (biztos van, akinek nincs, de szerintem sokszor amögött még valamilyen kiegyensúlyozottlanság áll), de úgy gondolom, hogy annak "csak" a plusznak kell lennie, mert akkor lesz hosszú távon egészséges a párkapcsolat. Amennyiben úgy indul, hogy valamelyik fél a másiktól várja az életének az egyenesbe hozását, az elbillenti a párkapcsolat egyensúlyát, mert (ha mindketten aszissztálnak hozzá, és így fennmarad a kapcsolat) az elváró fél igényei fontosabbként lesznek elfogadva, mint a megoldó félé.

Aztán persze ahány kapcsolat, annyi kapcsolati dinamika, és mindenkinek vannak nehéz pillanatai, amin a másik tudja hatékonyan átsegíteni, de én úgy látom, hogy ha eleve ezzel a kiegyensúlyozottlansággal indul a kapcsolat, akkor abból előbb-utóbb probléma lesz.

Azért van kivétel is.

Engem, az sem érdekelt reggel, mi lesz délben. Az még messze van. Gyakorlatilag, semmi nem érdekelt.

Majd jött egy lány és lett értelme miért felkelni reggel, tanulni, dolgozni, munkába járni, stb. Mind ez, egyáltalán nem érdekelt, még nem ismertem meg a lányt.

Nem jött volna ő, nincs családom, házam, autóm és valószínű, egy piás zombi lennék.

Kiegyensúlyozott ember életét teljesebbé teszi.

Viszont egyenesbe nem hozza, csak a másikat is lehúzza.

A problémáikat első sorban mindenkinek magának kell megoldania (segítséggel akár, de nem másra akaszkodva) és utána társat keresnie.