Lányok, veletek volt olyan, hogy eleinte nem kedveltetek valakit, aztán amikor jobban megismertétek, akkor szimpatikus lett?

Inkább keress helyesírási szótárat, borzalmas, hogy annyira nem vagy képes, hogy normálisan leírj egy kérdést.

Amúgy ha nem akarsz megfelelni senkinek, akkor miért kell neked barátnő? Egy kapcsolatba adunk a másikra szavára, figyelembe vesszük, hogy mi a jó neki, és ő is figyelembe veszi, hogy mi a jó neked.

Nem tudom megérteni az ilyen embereket.

Tulajdonképpen mi(ket) mondtál neki, ami bunkón, lekezelõn hangzott?

Nincs azzal baj, hogy ironizálsz, de miért kellene bunkónak lenni valakivel, akit állítólag kedvelsz? Ez baromság. Szoktál rendes, jófej is lenni a lánnyal? Vagy mi alapján kellene éreznie, hogy kedveled?

Elég buta a felfogásod szerintem. Nem álszenteskedés az, ha valakinek kifejezed az érzéseidet. Ha meg nincsenek érzéseid, így érzéketlen vagy vele szemben, akkor miért csodálkozol, hogy negatívan áll hozzád?

A baromi nagy “õszinteséged” úgy értelmezhetõ, hogy õszinte megvetéssel viszonyulsz hozzá, ezért vagy lekezelõ. Miért is akarnék olyasvalakivel lenni, aki nem kedvel?

Õszinte lehetek úgy is, hogy kifejezem, hogy õszintén kedvelek valakit, nem megjátszom, hanem tényleg úgy érzem. Te az õszinteségeddel nem vagy annyira erényes, mint amilyennek gondolod magad, oké, hogy kifejezed azt, ami belül van, de alapból bajok lehetnek belül, ha úgy érzed, hogy mindenkivel bunkónak kell lenni.

Minél jobban ismer, annál kevésbé vagy neki szimpatikus. Itt a vége, fuss el véle.

Nálunk pont fordítva volt. Első blikkre nem volt szimpatikus a férjem, de elkezdtünk beszélgetni, és minél jobban megismertem, annál jobban kedveltem. Ezért lett a férjem.

A te ested ennek az ellenkezője.