Kinek hogy működött/működik a párkapcsolata?

köztünk csak 220 km, így kéthetente(ritkán hetente) találkozunk. Nekem megfelel, néha azon kapom magam, hogy ennél több nem is kellene.

Viszont ezt nem lehet komolynak venni. Ez valami más. A távkapcsolat az nem igazi kapcsolat.

Meg ha tudsz, akkor inkább menj te is nyugatra. fél év alatt megtanulod a nyelvet, aztán mindened meglesz, nem mint itthon, ahol rosszabb körülmények közt csinálnád ugyanazt a robotolást az éhezés elkerüléséért.

Megvan a maga varázsa, bár ez mondjuk fiatalon nem biztos hogy olyan varázslatos. Én Bp, a lány München, szóval kb 600 km a távolság. Napi szinten beszélünk, havi szinten találkozunk. Igazából ha időm engedi, mert hosszúhétvége, ünnep, betegség, szabadság, bármi miatt úgy adódik csak bepattanok a kocsiba és meglátogatom. Ha ez adott, akkor nincs probléma, jöhet a varázslat. Sokkal jobban örülünk egymásnak ha látjuk végre a másikat. Sokkal keservesebb a búcsú. Sokkal édesebb az együtt töltött idő. Ráadásul szinte nincs üresjárat.

Bár azt azért le kell írnom, hogyha nem lenne adott a látogatása számomra BÁRMIKOR... Akkor nem bírnám. Ha arra kéne várjak, hogy ő jöjjön de ő nyűgös... Vagy nem érezném azt, hogy akármikor mehetek ő biztos hogy annyira örül majd nekem, mint én neki... Akkor rámennék az egészre.

Nekem az a tapasztalatom, hogy sokkal tovább tartanak az ilyen kapcsolatok, mint a "simák". Illetve csak akkor működnek, ha valóban szeretik egymást a felek. Itt nincs alibizés. Ha mondjuk Londonba kéne menjek, ami repülővel közel 3 óra és oda vissza vagy 50 rongy... Akkor is mennék hozzá. Viszont most belegondoltam, hogy akárkihez tuti nem mennék. És az akárki alatt itt akár gondolhatnék egy két exemre is.