Gőzöm sincs, hogy mit érzek! Beleszerethettem?

16 voltam, amikor megismertem a srácot. Adok neki egy nevet, legyen Áron. Egy túrán találkoztunk először, ahová az akkori barátommal mentem. Kedves volt, jókat nevettünk, éreztem, hogy szimpatikus vagyok neki. Utána pár hónapig nem találkoztunk, nem beszéltünk, ismerősök se voltunk a neten, de teljesen véletlenül ugyanabba a buliba mentünk el mindketten. Ott is jól elvoltunk, és ezután bejelölt facebookon. Rengeteget beszélgettünk, közben szakítottam a barátommal, mert úgy éreztem, hogy nem ő a megfelelő társ számomra. Áron viszont állandóan keresett, majd beismerte, hogy fülig belém zúgott. Viszont… Közben egy másik sráccal (Kristóffal) is nagyon közel kerültünk egymáshoz, és bár tudtam, hogy Áron is többet szeretne, végül Kristófot választottam. Áronnal egy időre eltávolodtunk egymástól, aztán újra elkezdtünk csetelni. Kristóffal véget ért a kapcsolatom egy év múlva, ő szakított velem, eléggé padlón voltam. Áron nagyon kedvesen viselkedett, ismét napi szinten beszélgettünk egymással, találkoztunk is, és megint úgy tűnt, hogy ő többet szeretne szimpla barátságnál. Én is elbizonytalanodtam, de nem éreztem azt a hatalmas vonzalmat, így hát visszautasítottam. Ennek ellenére barátok maradtunk. Fél évre rá mesélte, hogy barátnője lett. A lány nagyon kedves volt, igaz nem ismertük egymást személyesen, de néha írt nekem. Közben baráti találkákra ritkán összefutottam Áronnal. Újabb fél év elteltével Áron megírta, hogy szakított a lánnyal, mert nem tud engem kiverni a fejéből. Harmadszor is elmondtam neki, hogy én csak barátként tudok tekinteni rá. Utána egy jó darabig nem nagyon beszéltünk. Ismét lett párom, akivel nagyon boldog voltam. Áronnal egyszer összetalálkoztunk a városban, váltottunk pár szót. Utána megint érkezett tőle egy hosszú üzenet, amiben megírta nekem, hogy mennyire szenved az irántam érzett szerelmétől, és szeretné, ha nem keresnénk egymást egyáltalán, amíg fel nem dolgozza. Ráhagytam. Pár hónap múlva írt, hogy minden rendben, túl van rajtam, már csak barátként érdeklem. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Aztán alig írt nekem, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy mire fel ez a nagy hallgatás. Elmondta, hogy fél éve barátnője van. Viccesen leszúrtam, hogy azért a barátait nem illik emiatt elfelejteni, onnantól megint sűrűbben keresett. Ősszel terveztünk egy találkozást, de a barátnője nem örült volna neki, ezért lemondta. Elég röhejesnek találtam a helyzetet, mondtam is Áronnak. Ő sem értett vele egyet, de nem erősködött. Gondolom beszélhettek rólam, mert Áron egyik nap felhívott telefonon, hogy a barátnője szeretné, ha nem beszélnénk egymással facebookon sem a későbbiekben. Végem volt, mi ez, óvoda? Mondtam, hogy szerintem ez tök gáz, de oké. Aztán egy esemény kapcsán mégis megkeresett, utána meg valahogy folytatódott tovább az írogatás. Egy darabig gond nélkül beszéltünk, ismét tervezgettünk egy személyes találkozót. A barátnő azonban továbbra is tiltakozott bármiféle összefutás ellen, de Áron a haverjaival azért eljött egy buliba, ahol én is ott voltam. Mivel a buli alatt nem nagyon volt alkalmunk kommunikálni, lezsíroztunk egy másik időpontot, ahol végre kettesben lehettünk. Erről a barátnője nem tudott, de persze utólag kiderült. Hatalmas hisztit vágott le, nem reagált semmit Áron üzeneteire, hívásaira. Ezalatt próbáltam tartani Áronban a lelket. Végül Áron megírta nekem, hogy le kell tiltania, különben szakít vele a csaj. Végtelenül rossz véleménnyel lettem arról a lányról, hiszen nem is ismert engem, mégis úgy kezelt, mint egy fertőző valakit, aki belepiszkít az életébe. Bele se gondolt, hogy Áronnak milyen érzés lehet, hiszen elmar mellőle egy barátot, csak az lebegett a szeme előtt, hogy engem eltüntessen a képből. Ezeket megírtam Áronnak is, aki mondta, hogy szeret, én vagyok a legjobb barátja, de sajnos ez van, nem tud mit csinálni. Rá pár hétre sikerült egy nehéz vizsgám, amiről még korábban beszéltem neki, megírtam smsben, de nem válaszolt. Az elkövetkezendő két év alatt véletlenszerűen többször összefutottunk a városban egy-egy szórakozóhelyen, a barátaival jött, a lány nem kísérte el, de mindig mondta, hogy együtt vannak. Ezeknek a találkozásoknak nagyon örültem, lelkesen üdvözöltem, mindig vidám perceket töltöttünk együtt. 3,5 év után szétmentünk a barátommal, pont utána találkoztam Áronnal egy partin. Jót buliztunk, le is videózott bennünket, de utána mégsem keresett, ahogyan eddig sem tette az incidenst követően. Azóta is együtt van a csajjal, én meg egyre többet gondolok rá, nem tudom mi lehet velem. Most 22 vagyok. ☹