Szerintetek valami baj van velem? Esetleg valamin változtatnom kellene?

Sziasztok.

A következő a helyzet:

20 éves férfi vagyok és még egyszerm sem volt párkapcsolatom. Nem értem a lányokat, hogy miért is történik ez.

Egy kis leírás magamról: (külső, belső)

Tehát nem vagyok egy túl vékony férfijú, lehet úgy mondani, hogy túlsúlyos vagyok (120 sajnos, de ez egyrészt genetika, és kicsit az is, hogy 4-szer megműtötték mind a kettő lábamat, így nem tudok annyira mozogni), nem vagyok egy olyan jó képű egyéniség, de mégis nem egy bánat fejem van. Gyenge sem vagyok mivel fizikai munkát végzem ami nem egy könnyű szakma (fakitermelésben munkálkodom), külsőről ennyi elég is lesz szerintem. Térjünk át a belsőm-re: Nem tartom magamat hülyének, a gondolkodás módom néha csavart tud lenni (bizony néha elvisz engem az ár és minden hülyeséget összehordok :) ). Eléggé odaadó vagyok, mindent meg adok annak akit szeretek, persze akkor ha ezt az adott fél is viszonozza. Sosem voltam az a fajta aki megtagad embereket, vagy csak egy pillantásra leírja úgy, hogy közben nem is ismeri azt az illetőt. Segítőkész vagyok, kedves és aranyos is tudok lenni :) . De ezt a leányzók nem veszik észre (szerintem azért mert rámnéznek és le is írják, hogy milyen vagyok), mindegyik leány csak a barátot keresi bennem, egy olyan barátot akinek akármit elmondhatnának amit csak akarnak, ebből adódóan megbízhatónak tartom magamat. Nem vagyok egy középpontos ember, nem szoktam befurakodni csak azért egy társaságba, hogy én legyek a középpontjába. A családomnak bármit és bármikor meg tudnék adni, szintígy a barátaim számára is. Nem szeretem az érdek "barátságokat" mivel annak értelme nincsen, egy tiszta és egyenes ember vagyok, aki ki mondja az igazat akármiről legyen szó. Egy kicsit önbizalom hiányos vagyok, lehet azért mert rengeteg elutasítást kaptam már az életem során, és így kialakult nálam ez a dolog. Nem vagyok egy magába forduló ember, mindenben keresem a pozitivitást, még ha lehetetlen a törnétet akkor is. Szinte minden egyes barátom engem keres meg a nagy titkaival, amit egy kicsit nehéz már elbírni egy ember számára, de valahogy mindig tudom ezt kontrollálni. Ha szerelemről van szó akkor eltud ragadni engem, és néha megvannak nekem is azok a rózsaszin foltok az életemben.

A barátaim rengetegszer mondják azt, hogy írjak rá egy leányzóra, akkor is ha nem ismerem stb, de nekem erre nem fűlik a fogam szinte soha. Nem az szeretnék lenni aki egy lányt az internet sötét bugyraiban vagy egy társkereső oldalon, vagy akárhol ismer meg, hanem élőben, szemtől szemben, bár ehez nem mindig van önbizalmam a testalkatomból adódóan (ami mások szerint hülyeség mert, hogy a lányok úgy sem azt nézik, de sajnos már tudom, hogy egy szép lánynak nem jön be ez a dolog). Van egy leányzó akibe már majdnem 6 éve szerelmes vagyok, de egyszer kaptam tőle egy elutasítást, ami megütötte a szívemet. Mikor megismertem őt szinte azonnal szerelmbe estem, barátok lettünk, és amikor elutasított azután 2 hónap kimaradt kettőnk között. Már nem is próbálkozok nála, mivel úgy érzem, hogy esélytelen, akármennyire is szeretem őt. Azóta is barátok vagyunk, tartjuk a kapcsolatot egymással, de mindig amikor meglátom őt vagy esetleg küld egy üzenetet nekem, elkezd hevesebben verni a szívem.

Kérlek kedves olvasó, próbálj nekem segíteni, hogy mégis mit tehetek ezzel vagy ezekkel a helyzetekkel, mert lassan teljesen belesek abba a bizonyonyos gödörbe.

Köszönöm.