A legelső szerelmét az ember el tudja felejteni?

Nyilván végig kíséri az életed az "első", mindig valahol mélyen hozzá visszonyítod a többit. De én például egyáltalán nem hiányolom az életemből a legkevésbé sem, 5 és fél éve szakítottunk.

Az első szerelem olyan amire mindig szivesen emlékszünk vissza, akkor is amikor már nincs meg az a bizonyos érzelem

Persze.

Szerintem - hacsak nem jut minden hétre-hónapra új jelölt :) - senkit nem felejt el az ember, lett légyen az párkapcsolat vagy csak plátói tiniszerelem. És bizonyos élethelyzetekben eszébe jut, akkor mit érzett, mi történt, meg mi lett volna, ha valami másképp alakul.

Általában valamilyen emlék marad az elsőről, mindegy, mikor és milyen volt, az első azért marad meg, mert akkor kezdesz először valami másféle kötődést érezni a családon kívül valaki más iránt, ez benned egy érzelmi változás, szintlépés az addigihoz képest, emiatt hagy nyomot. Első mondjuk egy ovis gyerekszerelem is lehet, ahogy öcsémnek és nekem is volt, ez természetesen más, mint a felnőttkori. Minden első dolog nyomot hagy, mert valami változást hoz az addigi életedhez képest, első munkahely, első háziállat, első fizetés, első önálló utazás, a gyereked első szava, első lépései...

Különösen, ha több nem jön utána. És nem azért, mert nem lenne jobb vagy újabb, hanem mert az idő haladt és már nem lehet ugyanúgy csinálni, mint akkor, mert az "gyerekes".

Szerintem el lehet. Én sose gondolok rá, akkor jut eszembe, ha valaki felhozza, de több, mint 15 év után már az arcára se emlékszem pontosan.

Szerintem nem lehet. Ha az érzések idővel el is múlnak,az emléke örökké benned marad. Ha tetszik, ha sem.

Simán