Ennyire bonyolult egy kapcsolat?

A barátommal alig 6 hónapja vagyok együtt. Igaz még nagyon kezdetleges ez az egész, de boldog vagyok és ő is az :)

A barátom egy igazán különleges személy, hozzá hasonló fiúval még nem találkoztam... itt leírom, hogy roma.

Nem- nem olyan mint a többi!

Ő más, rendes, figyelmes, kedves, törődő, megértő, és nem fura a hangja mint a többi romának, vagyis van egy fura akcentus szerűségük, de a barátom tök normálisan beszél.

Nem annyira barna, inkább enyhén barna.

Nem népes a családja, van egy cuki öccse :)

Eleve egy vicces személyiség, annyit nevetek, és a hangja is annyira cuki *.*

Kicsit visszahúzódó, hisz tudja magáról, hogy mi, de én amikor vele sétálok, csak a kezét fogom és biztatóan rá mosolygok.

Egyszóval minden jó vele, és úgyérzem, hogy boldog vagyok.

Eddig csak titokban találkoztam vele, hisz én is dolgozom, alig van szabadidőm.

Péntekenként megyek hozzá, mert ő is dolgozik és csak este ér haza. ( elég messze élünk egymástól).

Sokat beszélgettünk, hogy szeretnénk összeköltözni, nem házasság, csak úgy simán együtt élnénk, ami én szerintem kicsit korai, de jó ötletnek tartom, hisz így jobban megismerhetjük egymást :)

Amikor felhozta, hogy szeretne találkozni a családommal, kicsit meglepődtem. A szüleim, ha nem is ítélik el a származása miatt, de az 100%, hogy piszkálni fognak.

Kb az első szakításom után kb 2 hónapig azt hallgattam, hogy - mikor fogsz férjhez menni? Mikor lesz már végre egy unokám? Stb

Az eddigi kapcsolataim során, mindig bemutattam a barátomat a barátaimnak. De itt félek!

Ebben a 6 hónapban, 1 alkalom volt, amikor megláttak, az egyik barátnőm volt. Beszólt nekem, én meg megvédtem a barátomat és magamat is, azóta nem beszélek vele!

Nem tudom, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hisz én a legjobbat szeretném mindkettőnknek.

Vagy esteleg próbáljam meg, hogy bemutatom a páromat a barátomnak? És ha sértő lesz a reakciójuk?

És ha ugyanez lesz a szüleimmel is?

23 évesek vagyunk.