Ti mit csinálnátok egy ilyen pasival?

15 éves koromban jöttem össze életem nagy szerelmével, 17 éves koromban szakítottunk, és még 6 évig szerelmes voltam belé, pedig soha többet nem láttam. Volt 4, egy éves kapcsolatom is azóta, de szerelemnek nyoma sem volt..Üresnek éreztem magam, úgy érzem átbasztam mindenkit ezzel, mert másba voltam szerelmes..De mit tehettem volna? Megölt a magány, és próbálkoztam, hátha szerelembe esek..

Most, 26 évesen, megismertem egy pasit akinek kb 1 hónap nem kellett hogy magába bolondítson. Eredetileg, mivel eldöntöttem hogy soha többet nem járok senkivel, mert tudom, hogy nem megy szerelmesnek lenni, anélkül pedig nem akarok semmit, egy szexkapcsolatot kerestem.. Találtam egy szörnyen jó pasit, intelligensnek és kedvesnek bizonyult..2 hónap szex után szerelmet vallottunk egymásnak, itt már őszíntén éreztem, hogy van remény számomra a szerelemre.

De közben féltem bele mászni, szerintem ő is gyászolná a szabadságát, és valahogy nem birunk egymás nélkül meglenni, de nem akar kapcsolatot tőlem..Azt mondja szeret, hogy tökéletes lennék neki, és el tudná velem képzelni az egész életét, de nem mer bele mászni egy kapcsolatba..

Apszolút nem lennék ennyire naív, és sosem rohannék pasi után, de félek, ha eddig senkibe se lettem szerelmes, megint nem fogok egy ideig. Öl a társas magány már évek óta. Egy ideig vártam, hogy jöjjön magától anélkül hogy várnám, de amint belép egy nagyon nagyon jó pasi, extra csoda nagy szívvel, egyszerűen nem dobban meg a szívem. Hozzáteszem, pasi még sosem vágta át az agyam, tehát nem az áll a háttérben, hogy nem tudok bízni senkiben..

Kérdésem végül is az lenne, hogy nőként, egy ilyen helyzetben, megéri-e küzdeni egy olyan pasiért aki nem küzd érted, és elengedett már?

Szeretném én is átadni ezt az érzést valakinek, ha már pár évente jön egy ilyen szívdobbanásos rózsaszín köd, nem merem elengedni..nem akarom!