Miért van az, hogy egyszerűen képtelen lennék magam mellé elképzelni egy barátnőt, akivel együtt vagyok?

Én is hasonlóan érzek, ha ez megnyugtat.

Bár én tudom, hogy a szorongásom az előnytelen külsőm miatt van. Utálok emberek közé menni, zavar ha néznek.

Talán pszichológus segítene.

Én kérdeznék tőled! Szeretsz ilyen "bénán" élni? Ha igen a válasz akkor nyugodj meg és él.tovább az életed. Ne foglalkozz a társadalmi elvárásokkal(házasság,család)

Viszont, ha zavar akkor változtass. Ülj be a kocsiba, kocsikázz egyet nem megszokott úton. Menj el vonattal egy idegen városba kajálni egyet. Keress valami hobbit vagy csatlakozz egy önkéntes szervezethez, hogy hasznosnak érezd magad. Sok apróság, de mindtől nőni fog az önbizalmad.

Hát... kicsit kellene változtatnod.

Pl.:

Menj el kocsikázni csak úgy, céltalanul, csak a táblákra figyelve! Ha van jogsid, akkor biztosan képes vagy a táblák alapján szabályosan vezetni, nem kell mindig a street view...

Mondjuk ha budapesti vagy, akkor vigyél magaddal térképet, és/vagy okostelefont! De kezdetnek akár biciklizhetsz is, úgy azért nem visz el annyira a forgalom. :)

Nézz ki valami egyszerű receptet (mondjuk egy sima paprikás krumpli kolbásszal), vedd meg a hozzávalókat, és alkoss! :) Tele az internet recepttel és szerintem még főzős videókból is válogathatsz. Igen, paprikás krumplis videók is vannak a neten. :)

A magadban táncolást és a hülye hangok kiadását hanyagold... :)

Vegyél fagyit az utcai árusnál, ülj le egy padra és miközben elfogyasztod, csak simán nézelődj! Így lesz rutinod a fizetésben is, nem fogsz bénázni, meg hát nyár van, ilyenkor sokan mennek fagyizni, sétálni, kutyát sétáltatni stb., lehet nézelődni (nem mereven bámulni). :)

Vagy menj el valami rendezvényre! Autós találkozó, dinnyefesztivál, akármi! Jó lesz! Ha végképp feszélyezve érzed magad, vigyél egy fényképezőgépet (vagy ugye ma már adott a telefon is) és kattintgass! És még az emberekkel is tudsz kommunikálni, mikor megköszönöd, hogy kiállnak a képből az exponálás erejéig, vagy mittomén... :)

Kezdj el valamit sportolni! Vagy csak egyszerűen menj el kocsival valahová kirándulni, és sétálj nagyokat az erdőben, menj fel kilátókra, vagy tégy bármi hasonlót. Fedezd fel a világot, mert igenis vannak szép és érdekes részei!

Ezek mind segítenek abban, hogy nyiss a világ felé, és a sikerek meghozzák az önbizalmat is.

A méreted és a teljesítőképességed határain pedig ne agyalj. Nincs a homlokodra írva egyik sem. ;) Ráadásul ha majd jön az a lány, akinek egyből ellazítod az ajkaid, rá fogsz jönni, hogy nem az a lényeg, hogy mekkora, mert elég nagy lesz az... :)

"Én ebben a világban pedig - ha a szüleim már nem lesznek - akkor úgy érzem meg fogok halni."

De hát Te is látod, hogy mi vár rád, akkor pedig nem lenne egyszerűbb inkább már most elkezdeni változtatni? Dehogynem!

Csak aki nincs ebbe benne és nem tudja átérezni, az azt hiszi, könnyű a változtatás. Pedig nagyon-nagyon nem.

Mondani könnyű.

De a második lépés már egy picit könnyebb lesz. Az ötvenedik pedig már sima rutin. És senki más nem fog lépni helyettetek.

És egyáltalán ne higgyétek, hogy szégyen, ha a századik lépésnél megbotlasz. Nekem sem sikerül minden elsőre. Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit, ugye... Persze a tétlenség is óriási hiba tud lenni, ha az Élet nevű "játékban" csinálunk belőle rendszert...