Hogy ismerkedjek ha depressziós vagyok és zárkózott?

Ez a baj, hogy ez nem lesz jobb. Ilyen mindig lesz, mert ez nálam nem pszichés dolog.

Ezért szar, mert tudom hogy csak lehuznék másokat.

Nem, a depresszió nálam anyagcsere zavar miatt van, és mindig elö fog jönni valami miatta. Nézz utána, hogy ilyen létezik, ez egy valós szervi betegség. Ráadásul gyógyíthatatlan!!!

Szóval hogy ismerkedjek? Értelmetlennek érzem az életem kapcsolat nélkül, de esélyét sem látom hogy kapcsolatom legyen mert nem akarom senki életét megnehezíteni.

Ez egy nagyon rossz ördögi kör most. És nem látok belöle kiutat, a megvárom hogy meggyogyuljak nem megoldható, maximum tünet mentes tudok lenni!

Van értelme egyáltalán így ismerkedni, vagy jobb ha inkább beletörődök hogy egyedül maradok?

Sokat kell tennem azért, hogy látszólag teljesen egészségesnek tünjek és tünetmentes tudjak maradni. Van hogy sok ideig csak kisebb nehézségeim vannak, de a "mentális" problémák potenciálisan bármikor elöjöhetnek, szervi tünetek is. Fogalmam sincs, hogy mennyire fog súlyosbodni és ezt még az orvosok sem tudják, mert ritka és nem sok ideje dokumentálják az ilyen betegeket.

Én tisztában vagyok vele, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert átlag életem lehet (egyetemen tanulhattam, voltak rövidebb kapcsolataim, kevés gondot okoz most a betegségem általában, fizikailag is úgy nézek ki mint egy átlag férfi) ezeknek hálát adok, de mint minden ember, én is komoly kapcsolatra vágyom és nem tudom hogy ismerkedjek. Nem tudom mi az, ami megfoghat egy nöben abból amilyen vagyok, hisz semmit nem tudok felmutatni, maximum annyit, hogy én ezt a semmit 30x akkora erőfeszítések árán értem el, mint mások.

De én erre hiába vagyok büszke, hiába motivál néha, ha ennyi miatt senki sem fog meglátni bennem semmit.

Ezt a szintet meg sosem fogom átlépni. Söt, meg van az esélye, hogy rosszabb lesz.