Soha nem lesz nőm, ha nem fogok kezdeményezni?

Én azon is meglepődök, hogY valaki visszaírni a facen egy ismeretlen fazonnal.

Ha nem fékezés ki valahogy, hogy mit akarsz... Akkor mit akarsz?

Mondjuk úgy, hogy az esetek 90+ %-ában így van ez. Nyilván eltűnőben van, de egyszerűen ez van belénknevelve gyerekkorunk óta, főleg a nőkbe. Hogy majd jön a szőke herceg fehér lovon és elcsábít, meg a férfi dolga a kezdeményezés, mert ő határozott és magabiztos, míg a lánynak elég, ha jól néz ki. Szóval jahh... ezeket táplálják belénk. Nyilván ezek kisarkított dolgok, de a lényeg az, hogy a társadalmi elvárás az, hogy a férfi kezdeményezzen, ő kezdeményezze aztán a randit, később ő kérje meg a lány kezét...

Szóval ha elkezdesz kezdeményezni, akkor ugyan rengeteg „kudarc” fog érni, mert többnyire az ember nem olyat talál, akivel összeillik, viszont ha jön egy hozzádillő, akkor azt is meg fogod tudni ismerni, nem szalasztod el őt.

Szóval ez van, el kell fogadni. Meg kell tanulni kezdeményezni, és a visszautasításokból pedig tanulni és felhasználni a fejlődéshez.

Introvertáltként amúgy alapvetően nem kell hirtelen beszédesebbnek lenned. Inkább minőségi irányba kell elmenned, olyan embert kell találnod, akivel összeillesz, akivel közös a téma, akivel kölcsönösen ki tudjátok elégíteni egymás társas (és később nyilván egyéb) szükségleteiteket.

Szóval amíg a lánynak kezdetben azt kell megmutatnia, hogy szép, addig férfiként azt, hogy van önbizalmad, szereted az életedet (és kinézetre elég, ha egy fokkal szebb vagy az ördögnél). Tehát más váltja ki a vonzalmat egy férfiból, más egy nőből. Tehát téneg nem kell magadon változtatnad. Csak a gondolkodáamódodon. Tanuld meg szeretni magad, tanuld meg élvezetessé tenni az életedet! És majd ehhez találhatsz egy társat idővel, akinél neked kell kezdeményezned, neked kell megmutatnod, hogy tudod, mit szeretnél!

Ez van most. Lassan leépül ez a szemlélet, egyre gyakrabban van, hogy nő kezdeményez, a társadalom is elfogadja, de erre még nem lehet alapozni a szerelmi életedet, ez még kevés ahhoz.

Munkahely, hobbi, ismerősön keresztül és neten. Itt fogsz tudni hozzádillővel ismerkedni. Haver máris összehozhatna valakivel 😉

Ritkán kezdeményez egy nő férfinál, max. akkor ha nagyon biztos a dolgában (tudja magáról, hogy vonzó, és annak a férfinak is bejön) vagy leitta a gátlásait. Ên voltam már utóbbi, aki részegen beleírta a számát egy fiú kezébe, aki tetszett.

Ezen a téren még eléggé élnek a régi szokások, hogy ha a férfinak kellesz, majd ő mond konkrét meghívást, te meg max. a pilláidat merd rebegtetni, ha meg a férfi tétovázik, akkor annyi neki, nehogy megragadd a gyeplőt, "elférfiasodsz". A nőknek is sokaknak megfelel ez: nem kell átélni az elutasítás érzését szemtől szembe, és rá lehet hagyni az interakció kimenetelét a másik félre. Egyrészt kényelmes, másrészt megfoszt a valódi döntéshozatal lehetőségétől, ha te csak rejtelmes füstjeleket küldhetsz, és kerülőúton érdeklődhetsz csak. Viszont nehéz lesz megváltoztatni a mentalitást, annyira nyakig vagyunk benne.

Nos, én világ éltemben kezdeményeztem fiúknál. Kb. 14 éves korom óta. Volt, hogy be is jött, voltak félénk barátaim, akik mondták is, hogy akartak tőlem valamit, de nem mertek kezdeményezni.

Ez a felfogásom most változott meg, amikor egy srácnál mindent én kezdeményeztem. Eleve én írtam rá először, de utána is mindig, meg én hívtam el randizni. Összejöttünk, de utána se törte magát. Nekem fontos, hogy szeretve érezzem magam és törődjenek velem, ez az exem meg csak sodródott az árral, én rányomultam, ő unatkozott, így hát "nekem mindegy" alapon összejött velem.

Tehát én itt adtam fel. Belefáradtam. Többet nem fogok kezdeményezni és csúnya szóval elvárom, hogy megküzdjenek értem, különben nem fognak megbecsülni és természetesnek veszik, hogy ott vagyok, rosszul fognak velem bánni. Meg azbösszes barátnőmet mindig hónapokig hódítják a pasijaik, én akkor miért ne engedhetném meg magamnak, hogy ne én írjak először Tinderen, ne én menjek oda először a fiúhoz?

24/L