Lehet barátnőm lesz, most mi lesz így az önálló életemmel?

Hello Sheldon Cooper.... 🤣

KELL mindenhol ezt írod. Elárulom nem KELL, ha nem akarod. Ez nem kényszer, pedig te már most így éled meg. Biztos, hogy szeretnéd ezt a kapcsolatot? Vagy csak azért lesz, mert külső nyomásra KELL?

Bocsi, de neked minek kapcsolat? Hiszen láthatóan nem vágysz rá, és csak a negatívumot látod benne. Nem lenne egyszerűbb továbbra is a jobb kezeddel intim kapcsolatot ápolni?

Igazából nem is értem, hogy min problémázol ennyit? Sezreted egyáltalán azt a lányt? MErt ha szeretnéd, akkor nem úgy beszélnél az összeköltözésről, meg együtt alvásról, mintha valami büntetés lenne.

Igen, kisebb-nagyobb mértékben mindig alkalmazkodni kell egymáshoz. De most egy 35 éves embernek ez komolyan probléma? Ha igen, akkor javaslom mihamarabb szakember felkeresését, mert ez komoly mentális problémákra utal.

Attól félsz, hogy egy ágyban kell aludnod azzal, akit szeretsz? De tudod: ha mondjuk valami okból tényleg nem megy az együtt alvás, ez nem egy kötelező dolog. Ismerek párokat, kifejezetten jól működő kapcsolattal, akik külön ágyban alszanak. Szóval megbeszélés kérdése az egész.

"Nem úgy teszi ruháját le ahogy szeretem." És akkor mi van? Tényleg kezdem azt gondolni, hogy komoly mentális problémáid vannak.

Tudod, mit? Szerintem tényleg nem kéne veled összejönnöd. Mindkettőtöknek jobb lesz. Te masturbálhatsz arra, hogy a beteges előírásaidnak megfelelően vannak letéve a ruhák, ő meg találhat magának olyan párt, aki tényleg szereti, és nem fél tőle.

Ezért rossz, hogy ilyen sokáig egyedül éltél.

Nem tudsz és nem is akarsz már alkalmazkodni.

A szerelem ezeken az apróságon mind túllendítene, ha valóban az lennél és tudnál odaadóan szeretni.

Jól írták előttem, egy 35 éves gyerek vagy!