Mennyire számít furának, ha 24 évesen úgy döntöttem, hogy a folyamatos csalódások miatt egy életre lemondok a szerelemről és nincs többé szükségem rá?

Én is mondtam már ilyet, egyszer -kétszer.

Fogod még máshogy is gondolni... Ahogy változol, a dolgok is úgy változnak körülötted.

Ha férfi vagy akkor szánalmas. Akkor senkit nem érdekel.

Ha nő vagy akkor romantikus. És annál több privát üzenetet fogsz kapni.

Ne hallgass rájuk, a szerelem döntés kérdése, így ha úgy döntesz, hogy nem, akkor nem is leszel az. A balekok nagy kedvence ez a szerelem nem ezen múlik harsogása, csak hogy kimagyarázzák az ostoba választásukat, nőknél kb. ilyeneket hallani, hogy "magam sem tudom miért, tudom hogy egy börtönviselt szadista, de akkor is őt szeretem" vagy férfiváltozatban a "tudom, hogy csak kihasznál, de ő a mindenem" - és ez utóbbi az aki rózsacsokorral állít be a kvázi prostihoz is. A fent említett nő meg akkor sem tiltakozik, hogy a dutyis szadista elveri, mert hát... "akkor is jó ember ő".

Az ilyenek nagyon ostobák.

Az egész döntés kérdése.

Nekem eléggé fura, de te dolgot.

Szal ha innentől meg akarod fosztani magad egy valaha is szembejövő esetleges tökéletes párkapcsolattól mások hibájából, akkor felőlem. Járj el úgy, ahogy neked jól esik, ahogy neked szerinted jó. Ha te megtagadod magadtól a szerelmet, mert úgy érzed, az lesz jó neked; akkor csináld azt. Viszont amúgy lehet, hogy meg is változik erről az elhatározásról a véleményed; ha egyszercsak mégis betoppan a szőke herceg fehér lovon, és lehet, hogy majd nem fogod tartani magad ehhez az elképzeléshez.

"esetleges tökéletes párkapcsolat"

Seems legit.

Tökéletesség nem létezik.