Miért erőltetik sokan a távkapcsolatokat és az online társkeresést?

Az online társkeresésnek van értelme. Én is ott ismertem meg a vőlegényem, azóta már együtt élünk. Nem nagyon járkáltam el, mert elfoglalt és zárkózott voltam. Sosem lett volna esélyem megismerkedni vele személyesen. Neki sem. Barátnőmnek is onnan lett párja, tesóm is ott ismerte meg a férjét. Semmivel sem rosszabb ez, mint személyesen ismerkedni. Időhatékonyabb és olyan embereket is megismersz, akikkel sosem kereszteznétek egymás útját amúgy.

A távkapcsolat viszont egy szánalmas bohóckodás szerintem is. Vagy van valami közeli időpontja annak, hogy összeköltöztök, vagy simogatjátok a monitort és telefonszexeltek, mint a tardok, amíg valaki nem találkozik a közvetlen környezetében egy olyan emberrel aki mellett nem csak sóvárogni meg kínlódni tud a távolság miatt

Es ha egy megallora lakonak irsz, de Tinder nelkul nem is latod, vagy nem is tudod, foglalt-e, vagy nem is tudod, bejossz-e neki, vegul szarozol, hogy tetszetek egymasnak, de nincs mod megismerkedni.

Ne zavarjon, ha a tarskereso appnel nincs hatekonyabb. Amugy mas emberek elkoltoznek egy kapcsolatert masik orszagreszbe, kulfoldre. Ezzel ne foglalkozz, ha nem erdekel.

Ateistaként akkor egyedül maradnék.

Mellesleg pont az a lényege, hogy ne a penészes, dohos kis országunkból meríts, hanem a friss levegőről.

Ezt én sem értem. De én pl. azért sem, mert "messziről jött ember azt mond, amit akar". Ha abból indulok ki, hogy mi lett volna, ha egy-egy ilyen platformon belebotlottam volna az általam ismert, környezetemben élő férfiakba... Időpazarlás, melléfogás, csalódás. És nem feltétlenül azért, mert ők rossz emberek vagy bármi baj van velük. Csak annyira nem egy világ vagyunk. De egy 100 km-re élő vadidegenről ez hosszabb idő alatt derül ki, mint egy olyanról, akit ismersz már iskolás éveidből, ismered a családját, tudod, mik történtek vele és hogyan viselkedett különböző helyzetekben stb.

Számomra a távolság okozta praktikus akadályokon kívül ez is egy ellenérv.

Ez egy elég emberfüggő dolog.

A társkereső pl. tök jól tud jönni olyan embereknek, akik elfoglaltak, nincs nagyon kiterjedt baráti körük, a szakukon/munkahelyükön alig van ellenkező nemű, "magányos" hobbijaik vannak, stb., és jó esetben összehozhat olyan emberekkel, akikkel amúgy sose találkoztál volna (nyilván emellett van csomó hátránya is, na de most az előnyökről beszélünk).

Távkapcsolatot meg valaki vagy bírja, vagy nem. Én személy szerint úgy vagyok, hogy ha találkozok valakivel, aki nagyon megfog, és akivel el tudom képzelni magam (ilyen ritkán van), akkor bele tudok vágni érte egy távkapcsolatba. Nyilván nehezebb, meg tényleg nem mindenki bírja, de vannak, akiknek már bevált.

Mindenkinek más az ismerkezdési stílusa, van, akinek a templom válik be, van, akinek a baráti kör, van, akinek a társkereső. Neked kell ismerni a saját igényeidet, és nem belemenni olyanba, ami neked nem működik - de másnak attól még beválhat.