Tényleg az egyik legfontosabb a nőknek a biztonság, ezt keresik a férfiakban?

Nem hatalom.

Biztonság, mint hogy rábízhatom magam, mert tudom, megoldja a helyzetet, bármiről legyen szó. Pillanatnyi helyzet, anyagi helyzet, élethelyzet...

A hatalomnak semmi köze a biztonsághoz.

Biztonság az, mikor a másik minden rezdülésével azt közvetíti feléd, hogy nem bax át, nem kúr félre, nem bánt, nem aláz meg semmilyen más formában, nem művel olyan dolgokat, amiért aztán tényleg kár volt vele megosztanod vele az gondolataidat, az ágyad vagy az életed. Nem sumákoló féreg, nem labilis hisztérika, következetes a kapcsolatban és nem kell attól félned, hogy nem számíthatsz rá holnap vagy holnapután vagy nyomós indok nélkül bármikor és ha van is valami baj köztetek, elébe tudsz menni egy szakításnak is, mert nem azért hagy ott, mert épp olyanja van.

A poloskás részt leszámítva egyetértek a kettessel.

Szükségem van az érzelmi biztonságra, hogy tudjam, bármi történik a párom a társam lesz, segít, támaszt nyújt. Ha azt érzem, hogy állandóan bizonytalan, úgy változik a kedve, személyisége, érdeklődési köre stb. mint a széljárás, ha mindig aszerint nyílvánít véleményt,hogy épp ki a hallgatóság akkor az egy szavahihetetlen, megbízhatatlan ember. Fontos a kölcsönös tisztelet is, ami megnyilvánul a kommunikációban és a tettek én. Ha valaki tiszteletlen velem, érdektelen az nem érdemli meg a bizalma. Az ilyenre nem bíznám a titkaim, a kételyeim, az érzelmeim és a jövőm.

Ezen felül fontos, hogy kialakult képe legyen arról, merre halad, mik a céljai, mert ha folyton variál sose lehetek benne biztos, hogy tényleg egy irányba haladunk.

Aztán ott a fizikai biztonság. Nem az izmokról van szó. Arról, hogy tudjam, ha a buliban valaki alám nyúl nem húzza össze magát és tessékel ki a teremből lehajtott fejjel, mikor védeném a jogaim, hanem odaáll mellém és minimum a jelenlétével erősít. Hogy tudjam, ha ki akarnak rabolni az utcán, nem fog sikítva elrohanni, hanem megoldást keres, ahogy én is.

Szerencsére utóbbi azért egy szélsőséges példa, de jól szemlélteti miről van szó. Nem a fizikai erőn, vagy megjelenésen van a hangsúly, hanem a hozzáálláson és a jellemen. A másik véglet se jó, mikor direkt keresi a konfliktust az illető. Vagy túlzott erőszakkal reagál. A fizikai biztonságos belül ott van az a bizalom is, amit szintén ki kell érdemelni, az, hogy elhiszem, hogy nem ütne meg, lenne velem erőszakos. És ez mind, mind a jelleméből fakad az embernek.

Az anyagi biztonság szintén fontos. Csak úgy lehet haladni az életben, ha mindkét fél tolja a szekeret és lehetőleg egy irányba. Ha a páromat is én tartom el mert "nem talál munkát" és/vagy folyton gondja van a főnökkel, kollégákkal ezért állandóan valt, vagy olyasmibe öli a pénzét ami csak nyeli a pénzt nem hozza, akkor nem fogunk fejlődni. Ugyanakkor a pacinak a túloldala se jó opció, mikor a pénzhajkurászásra megy rá valaki egészsége és élete.

De összességében ez az a pont ami a legképlékenyebb számomra, ahol a legnagyobb a tűréshatár. (nem a legjobb kifejezés de most olyan nem jutott eszembe ami pontosabban lefesti amire gondolok)

A legjobb, ha közel azonos a kerestünk, mert az szüli a legkevesebb konfliktust a pénz körül. Fontos, hogy jól tudjon bánni vele és ne csak a pénzkeresés körül forogjon az élete. De azokon a határokon belül, amíg önfenntartásra képes a bevételéből és egy kényelmes életszínvonalat fenn tud tartani egyedül úgy, hogy közben félre is tud tenni és még nem érte el a gazdag "határt" mikor már a fülén is pénz jön ki és nem tudja mire költeni, teljesen mindegy mennyit keres.

Én a bizalmat kerestem minden kapcsolatomban, számomra ez a biztonságérzet alapja, tudjam, hogy számíthatok a barátomra, fontos vagyok számára annyira, hogy mindent meg tudunk beszélni és megoldást is találunk rá.

A hatalom egy nagyon negatív jelző, ne akarjon uralkodni rajtam, azt nem tűröm.