Csajok, nők nektek is unalmas és idegesítő, hogy a pasik élőbe kukák de neten anyánk nevét emlegetik csajozós gépek?

Ha majd egyszer sikerül túl lendülnöm a rossz dolgaimon pl a depressziómon,összes szedem magamat aztán simán le szólítok bármilyen nőt és ha esetleg vissza utasítást kapok akkor sem fog meg viselni csak még túl gyenge vagyok, aki hosszú ideig volt depressziós az tudja miről beszélek.

Mai világban nagyon sokan fosnak mindentől pl a főnöktől is,de én nem fostam tőle, szépen érthetően mindig el mondtam neki a dolgokat és sajnos azt mondta túl nagy a szám vegyek vissza belőle mert neki nem tetszik a stílus,mondom neki ha nem tetszik ahogy én dolgozom és az sem hogy nem akarok neki 0-24 órában melózni ennyi pénzért akkor keressen ukrán munkásokat azok olcsón dolgoznak plusz nekik még szabad nap sem kell,fel is mondtam egyből ahogy haza jöttem neki külföldről,ordibáljon mással.

Régen én is fostam a dolgoktól de megtanultam mostmár hogy semmi értelme,van veszteni valól? Nincs.

Igaz a nők teljesen más téma, de le merem őket szólítani ha kell és akármiről tudok beszélgetni ha kell,de nem akarok egy olyan kapcsolatot ahol árthatok a másik félnek pl nem fogja megérteni miért nem kelek ki az ágyból stb....

Üzenem mindenkinek nincs mitől félni,ha szimpatikus számodra az a személy nyugodtan szólítsd le,majd alakul,tanuljatok meg beszélgetni mindenről.

Nem, nem érzem ezt. Pont ez a lényeg, hogy aki szimpatikus, azzal nem lesz nehézkes és unalmas a beszélgetés.

Akivel eljutottam odáig, hogy személyesen is találkozzunk, azokban nem csalódtam, személyesen is normálisan tudtam beszélgetni velük. Az már más kérdés, hogy végül más okból nem jöttek össze.

Másrészt viszont igenis nehéz. Nem vagyok igazán népszerű a neten, és talán pont ezért is olyan lehangoló, hogy milyen ritkán találok olyat, akivel viszont jó hangulatban el tudunk beszélgetni. Nem szenvedek senkivel sem és nem fogom erőltetni ami nem megy. Van, hogy pár mondatot/választ alig lehet kicsikarni belőlük, és amikor közlöm, hogy ez szerintem így nem megy, akkor meglepődnek. Nem értem, hogy ők ezt miért érzik másképp...

Illetve utószó... Nem értem, miért probléma az, hogy mindenkivel ugyanarról beszélgetsz. Ha nem is szó szerint, de nagyjából azért ugyanazokat a témákat kell átvenni, hiszen általában mindenkit ezek a dolgok érdekelnek. Hol él, kivel-mivel, mi a munkája, mi a hobbija, szeret-e főzni/takarítani, stb. Ezekből jönnek a saját sztorik, ami miatt egyedi lesz egy-egy beszélgetés, de alapvetően ezek alap dolgok, amiket én is ugyanúgy tudni szeretnék, mint ők.

Ha pedig téged nem ez a téma érdekel, hát hozd fel azt, amit te szeretnél. Ha nem vevő rá, vagy unod, akkor köszönj el.

Tehát nem értem hol itt a probléma, hiszen erről szól a társkeresés, hogy a sok-sok ember között megtaláld azt, aki illik hozzád. Sajnos ez nem egy egyszerű dolog, de nincs értelme azokat hibáztatni, akikkel nem illesz össze.