Mikor jönnek rá a nők, hogy nekik is 50% szerepük van a társadalom alakításában?

Nem lehet, hogy a többségük tényleg élvezi azt, amilyen életet jelenleg élhet és csak akik a régimódi neveltetés szerint lettek nevelve, hogy egyetlen férfitól kell megkapniuk azokat, amik számukra fontos azok sínylődnek és vergődnek?

A többség pedig vígan és örömmel használja női bájait kisebb-nagyobb mértékben és így kialakult egy női hierarchia is, ahol az ügyesebb, bevállalósabb, szerencsésebb, adott férfiaknak jobban kellő nő mint kés a vajban, úgy ível felfelé bármilyen téren.

Ha a nők többsége ezt valóban elítélné, nem csak a gyakoris fanyalgók, akkor nem ilyen életstratégiát követne majdnem az összes, hogy lefekszik a legjobb pasikkal és utána ahogy elkezd öregedni keres gyorsan egy átlag rendes pasit, akit fekete özvegyként bekebelez.

Nem veszitek észre, hogy ezzel az életstratégiával ti sugározzátok a társadalom felé, a férfiak felé azt, hogy mi akkor lehetünk csak császárok, ha nyertünk a genetikai lottón és egymásnak adják a kilincset a lányok a hálószobánkban, ha pedig mégse a naposabb oldalon születtünk, akkor kizárólag a pénz marad, mint opció, amivel valamennyire lehet kompenzálni. Igaz, őszinte szerelmet venni nem, de a mesékkel ellentétben az előnytelenebb külsejű, túlsúlyos lány sem fog őszintén belénk szeretni, maximum megalkudni mellettünk, mert ő is társra vágyik. Ha meg így áll a helyzet, akkor a lehetőségeinknek csak a pénztárcánk szab határt és veszünk magunknak egy kacsacsőrű emlőst, aki ha nekünk nem is jön be igazán, de legalább mindent megcsinál az ágyban és a haverok előtt lehet villogni, így mi is a férfi hierarchia csúcsára kerülünk, még a jóképű is irigyel minket, maximum a jóképű gazdag van felettünk.

Minket ítéltek el az ösztöneink miatt, amikor ti kezditek azzal, hogy tinikorotoktól kezdve mindenféle jóképű rohadékkal összefekszetek? Aztán rákaptok erre az életstílusra és 50-100 pasiig meg sem álltok?

Ti szeretnétek egy olyan kapcsolatban lenni (nem párkapcsolat, bármilyen emberek közötti kapcsolat), ahol alárendeltek vagytok (nem BDSM-es divatosan alárendelt, hanem konkrétan kihasznált lábtörlő csicska, akivel ha nem is mindig, de azért havonta egyszer-kétszer igencsak éreztetik, hogy megalkuvás tárgya)? Mert szerintem nem, ezért van ennyi kényszerszingli nő is, aki nem talál magának számára vonzó férfit, megalkudni meg nem akar.

Bármilyen furcsa, mi sem szeretnénk... (Nem mintha azok a férfipéldányok sikeresebbek lennének, akik már lassan térden csúsznak a nők előtt).