Hogy álltok a kompromisszumokkal?

Én azt gondolom, hogy a kettő között van az igazság. Ha az ember ideálja egy szőke, kék szemű, tökéletes alkatú nő (vagy férfi, teljesen mindegy), aki pont tíz centivel alacsonyabb, stb., és lenne egy fekete hajú, barna szemű, amúgy szép, átlagos testalkatú csaj, aki belsőre mindenben megfelelne, akkor azt kár lenne elszalasztani, és érdemes egy esélyt adni, és kompromisszumot kötni. De nem érdemes esélyt adni valakinek, aki egyáltalán nem tetszik, és csak úgy tudsz fogalmazni róla, hogy megelégszel vele. Ugyanez igaz belső tulajdonságokra.

Ha túl sok embernek adsz esélyt, akkor azért szalaszthatod el az ideális partnert, mert elmész a 10. értelmetlen randira is, ha meg túl kevésnek, akkor lehet, hogy kiszelektálsz valakit, aki ugyan külsőre nem teljesen pont az ideálod, de amúgy tetszene, belsőre meg tökéletesen passzolnátok.

Valószínűleg átlagos pasi vagy, átlagos igényekkel. Ahhoz, hogy te neked tökéletesen megfelelő nőt találj, csoda kell. Átlagos férfiként nem fogsz kitűnni és nem fog eléd állni egy teljesen rendben lévő nő, hogy akkor most ő akar téged.

Amúgy, valamilyen szinten ismerős a helyzet. Simán találtam barátnőt mindig is. Nem rossz csajokat, sőt... Viszont, mindnél volt valami, ami miatt nem lettek tökéletesek. És itt a tökéletesként nem arra kell gondolni, hogy modell csajok, akik viszik a háztartást és hasonló szövegek. Szimplán olyan nőre, aki rendben van. Volt, aki durván féltékenykedett. Volt, aki egyre csak hízott, hiába próbáltam segíteni neki. Volt, aki tojt az egészségére. És még sorolhatnám... Hát, nekem az igényeim egyre nagyobbak lettek. Vagyis, rájöttem, hogy ami átlagos elvárás lenne, az inkább nagy.

Nekem nem okoz gondot, szerintem kompromisszumok nélkül még munkahelyet se lehet találni nemhogy társat.

Tökéletes nincs, de lehet olyan aki neked tökéletes mert úgy érzed....Nekem pl a mackós pasik jönnének be ehhez képest a párom tök vékony. De kb azonnal belezúgtam az írasai meg a fotója után, mellékes volt a többi. Nagy igényeim nem voltak igy nem érzem hogy sok dologban kellett volna kompromisszumot kötnöm.

Van tökéletes ember. Az, aki számodra tökéletes.

A kompromisszum, amikor valami, ami neked fontos, nincs meg a párodban, de elnézel felette, mert a többi minden kárpótol.

A megalkuvás, amikor valam, ami neked fontos, nincs meg a párodban, de ez zavar.

Nálam például, ha a lány nem olyan magas, mint én, az kompromisszum, én a velem egymagas lányokat jobban szeretem. De most csak ennek a hiánya miatt senki nem lesz elutasítva.

Megalkuvás, ha dohányossal jönnék össze, mert az zavar, én nem dohányzom.

Remélem, érthető volt. Mindkét kategóriába lehetne még példákat mondani.