Összejönnél olyannal, aki nem vonz de a személyisége tetszik?

Dehogy jönnék. Családot meg főleg nem alapítanék vele, mert úgyis meginog majd az egész.

Ráadásul marhára örülne a másik, ha megtudná, hogy csak úgy beérték vele...

#2: Normális ember nem kezd olyannal párkapcsolatba, akihez nem vonzódik. Nem szeretnék én sem olyanba belefutni, aki nem azért van velem, mert vonzodik hozzám.

Amúgy meg jobb, ha te meg sem szólasz, a gusztustalan válaszaidból kiderül, hogy csak lyuknak nézed a nőket.

Van különbség aközött, hogy valaki "nem az ideálom" és aközött, hogy teljességgel taszít. Ez utóbbi esetben akkor sem jönnék vele össze, ha az álmaimból lépett volna elő a személyiségét tekintve. Ha csak simán nem az ideálom, de amúgy tudnék vonzódni hozzá, el tudom képzelni magunkat az ágyban, a szenvedélyt, akkor úgy simán.

Viszont megkérdőjelezném az ismerősöd szavahihetőségét, ha annyira nyerő parti a kedves rokon, akkor nem lenne évek óta szingli. Az ember a rokonait nem feltétlenül nézi _olyan_ szemmel, és azért ez elég becsapós szöveg is lehet ám. Amúgy ha nem taszít kifejezetten a pasas, egy pár randira elmennék vele, és magamnak eldönteném, hogy tényleg arról van-e szó, hogy csak balszerencsés volt eddig, vagy tényleg van valami bibi vele.

Persze, az eddigi 3 viszonzatlan szerelmem közül 2-be a személyiségük miatt szerettem bele, illetve a mostani barátomnak is a személyisége fogott meg, külsőre ő sem tetszik annyira. Nekem tényleg nem olyan fontos a külső addig, amíg nem taszít teljes mértékben. De kevés ember van, akiket kifejezetten rondának tartok, és őket általában azért, mert igénytelenek, egyáltalán nem foglalkoznak magukkal. Az ilyeneknek meg a belsője is olyan, hogy kösz nem.

Szerintem randizzatok párszor, hogy egyáltalán belsőleg összeilletek-e, mert hallásból mindenkit fel lehet tüntetni sokkal jobb színben, mint amilyen valójában.