A nőknek a "nem ő a kiválasztott" is fájdalmas annyira, mint a férfiaknak az elutasítás?

Én amennyire látom és tapasztalom is, férfiként elég rosszul szokott esni az, ha valakinél próbálkozik az ember, érzelmet és energiát ad bele, és elutasításra kerül.

A nők általában nincsenek ilyesminek ennyire kitéve, mert nem ők szoktak lépni, hanem csak várnak és csak kapják az első lépéseket.

Azonban a nők esetén az elutasítás, a mással szembeni "alulmaradás" olyan formában jelenik meg, hogy nem őt hívják el randizni, hanem a barátnőjét. Nem őrá hajt a férfi, hanem valaki másra. Nem őt nézik meg, hanem mást.

Ez vajon egy nőnek ugyanolyan rosszul esik, mint egy férfinak az, hogy nemet mondanak neki?