Létezhet, hogy a szüleim elhibázott döntései miatt nem alakulhatott ki normális párkapcsolatom?

Szerintem meg szerencsés vagy, pár év és kifizeted a lakást.

Fiatal vagy még, bőven van esélyed, hogy legyen saját családod. Sok sikert kívánok

nem, ezt csakis magadnak koszonheted. az egy dolog, hogy csorok voltatok, de onmagaban azert senki nem marad baratok nelkul, mert nem meno modern hazban lakik. nalunk is voltak csorobbak az osztalyban, nem voltak emiatt kifejezetten kikozositve. az is csak kifogaskereses, hogy nem laktak gyerekek a kornyeken, en sokszor a szomszed faluba jartam at biciklivel, mert ott volt tarsasag. azert normalis gyerek az iskolaban talal maganak 1-2 baratot, akikkel el tud lenni, ezt ne fogd mar szerencsetlen szuleidre.

az meg, hogy a te ismeroseid mind kaptak lakast a szuleiktol.. szerintem kamu. nekem konkretan egy ismerosom se kapott lakast, azert ez eleg ritka a mai vilagban es csomo csoro egyetemista van koliban, akiket pont ez hoz ossze. ott aztan tenyleg lehetett volna ismerkedni. nem azert nem hivtak bulikba, mert nincs lakasod, valami mas oka volt ennek, amit nem mersz bevallani.

egy halatlan dog vagy amugy, ahogy a szuleidrol beszelsz, osszetehetned a ket kezed, hogy a lakasodhoz legalabb adtak kolcsont es nem a banknak kell fizetned a kamattal egyutt. raadasul tettek mindezt a nehez anyagi helyzetuk ellenere, de neked semmi sem eleg jo.. sok ember 30-40 evesen keptelen sajat lakast venni, te meg mindenre csak huzod a szadat es elebedetlenkedsz meg a kifigasokat keresed.

nezz magadba es gyakorolj egy kis onkritikat, mert az nem a szuleid hibaja, hogy 36 evesen egy darab baratod nincs.

Nos, én egy laptopot kaptam a szüleimtől. Ennyi volt a támogatás az egyetemre. Azt teljesen magam finanszíroztam. A koleszt, a tanszereket, a tanulmányi táborokat, és persze a bulit, a kaját, a nyelvvizsga tanfolyamot és a vizsgadíjat stb.

Koli után albérletben éltem többed magammal. Ennyit engedhettem meg magamnak fiatal felnőttként. Akkor költözhettem vissza a szülői házba, amikor súlyos betegségem lett. De egy idő után anyámnak lett belőle, hogy én ott betegeskedek, konkrétan számon kérte rajtam a vízdíjat, amikor egész hónapban a kórházban kezeltek. Annyira rám szállt, nekem meg nem volt erőm ahhoz sem, hogy dolgozzak, hogy végül egy barátomhoz költöztem egy rövid időre, majd a megtakarításomból ((14 éves korom óta gyűjtöttem)) albiba mentem barátokkal. (érdekes amúgy, az én ismerőseim között sincs senki akinek csak úgy adtak lakást, de még kocsit sem). Amikor elkezdtem nagy nehezen gyógyulni akkor tértem vissza a munkához, közben megismertem a férjemet, és együtt kezdtünk gyűjteni a közös otthonra.

Nekem nem voltak csórók a szüleim, de egy ponton túl márcsak magamra számíthattam. Nemhogy kölcsönt kapni... ettől függetlenül én nem okolom őket semmiért. Amint felnőttem és elköltöztem otthonról az életem az enyém lett. Csak én felek érte, és én alakítom.