A társkeresésben a sikertelenség egyfajta spirál?

#9: Persze, keressük mindig magunkban a hibát. Hiszen ez már ilyen közvélekedés, hogy ha valaki sokat szenved, akkor benne van a hiba, mert statisztikai alapon van egy normális sávja a szenvedésnek és aki azon kívül esik, az - ha pozitív értelemben esik kívül, akkor szerencsés, ha negatív értelemben, akkor valami gond van vele.

Olyan véletlenül sincs, hogy egyszerűen valaki nem akkora nagy extra, hogy ne legyen lecserélhető, mert kb. minden második férfi alkalmas lenne a pótlására.

Ez egy kvázi-nyitott kapcsolatnak felel meg, ahol csak idő kérdése, hogy valaki elhódítsa a párodat mellőled. Nem csak azért jó adonisznak lenni, hogy de sok nőt megkaphatsz. Hanem azért is, mert van egy eredendő értéked a másik számára, ami mindig vissza fogja tartani egyfajta láthatatlan pórázként, hogy félremenjen. És ha véletlenül mégis félremegy, akkor ő szív nagyobbat, hiszen nálad sorban állnak azok, akikkel tudod őt pótolni. Ő fogja majd esetleg visszakönyörögni magát és akkor jön el a te időd. Akkor tudod neki megmondani, hogy te már mást szeretsz és életed legjobb dolga volt, hogy szakítottatok. Mert az élet ilyenkor megadja neked, hogy forduljon a kocka.

Ha viszont egy kis Átlag Józsi vagy, akkor örülhetsz, ha egy nő szóba áll veled és vagy elfogadod, vagy szingli maradsz.

Sőt, azért is jó, mert ha van eredendő értéked, akkor nem követel annyit tőled a nő. Ha egy adonisz vagy, akkor már a társaságodnak is örül, nem akar egyből közös lakáshitelt meg gyereket.

De ha mégis valami miatt beleszaladtál, akkor társkeresőn adonisz gyerekes apukaként sokkal nagyobb esélyed van, mint Átlag Józsiként, aki amúgy is alig kell valakinek, hát még ha macerás is.