A családom aggódik értem hogy már 6 éve nincs párom és már vigasztalja őket ha azt mondom hogy sajnos nehéz társat találni, mit tegyek? 27F

Előbb-utóbb leszoknak majd róla, hidd el. Úgy 30 éves korodig fog menni a rikács, utána már nem. Aztán egy idő után kihal a családod és akkor már senkit nem fogsz érdekelni. Na, ez a vége nagyon szomorú lehet, mikor az ember átéli.

Én könnyen leállítom a rokonaim, egyszerűen csak visszakérdezek, hogy "Hol, mikor és hogyan?" - erre nem is tudnak mit reagálni, mert reális választ egyik sem tud adni.

Annyiban nem mond hülyeséget az első, hogy b@*szogatáskor mindig érdemes visszakérdezni, hogy "Oké, mikorra szervezel nekem akkor egy randit valakivel?", vagy ilyesmi. Egyből befogják.

Nem viccelek, múltkor itt volt az anyósom és elkezdi: "Ki kellene festeni már a lakásotokat.". Erre mondom neki: "Oké, mikor jössz majd át festeni?". Be is fogta utána. Remélem értitek, a lényeg, hogy az emberek szeretnek beleszólni mások életébe, de amikor konkrétan segíteni kellene, akkor már inkább nem szólnak semmit.

Akkor kapsz meg valamit, amikor azt nagyon akarod, eltökélten. Aztán lemondasz róla és sodródsz az életben, önmagad vagy és észrevesznek.

Ritka az, aki önmaga.

Nálad ez fordítva működik, nem akartad, nem érdekelt és most már akarsz párt. De minél jobban fogod akarni, annál inkább görcsös leszel és ezt szimatolja ki könnyen egy nő. A darabos viselkedést, az erőlködést, hogy nem vagy önmagad és megfelelni próbálsz annak, aki esetleg tetszik neked.

Mikor rajossz hogy akarod a boldog társas életet, de ez nem jön könnyen és elhesegeted, majd élsz kb lesz@rva ezt is, akkor észrevesz valaki a tömegben, és feltünik, hogy ez a személy önmaga és eredeti.

Ez volt az én esetemben.

Es ha én megtaláltam, te is megfogod, mert én egy lehetetlen idegbajos görcsös nő vagyok és mégis boldog.

Viszont a családod állítsd le, ez borzasztó, mikor a magánéletedbe beleszolnak, ez a leendő párodnak is riasztó lesz:" na hát vártunk rád 6 évet aranyom!"

Egy nőt ismerek akit piszkal ezzel az anyja hogy unokát akar, és szerencsétlen annyira ragörcsölt 31 évesen h pánik ül rajta, vadászik, be van indulva, csak a pasikrol tud beszélni.

Egy idő után te is megmakkansz tőlük, mert Ez mérgező.

Mi az h tudjak mikor dugtál mikor nem? Ez nem kellemetlen neked? Miért engeded be őket a legintimebb életedbe? Ez azért kissé borzalmas.

Egyébként művészet, biztos van saját körötök, hasonló érdeklődésű emberek ahol ismerkedhetnél.

Viszont ha nincs igenyed a megjelenésre, nem foglalkozol a testeddel, hajaddal és pl meggörnyedve jársz szégyenlős csendes vagy és döglött hal kézfogásod van, változtass rajta. Mert az olyan a gyenge, védelmező férfi hiányát mutatja, konkrétan a halál szagát árasztja az ilyen fiatal férfi és tudjuk, hogy az ember még mindig állat, a nő a védelmet és biztonságot keresi, van akinek ezen a téren pénz és lakás is kell, van akinek elég ha magabiztos egy férfi és nem hát ökör vagy sírja el magát mindenen.

Nem kell eljarnod bulizni, most nem is tudnál, ezt most engedd el covid alatt. Építsd magadat, légy fittebb, menj el kirándulni és ha újra lehet tömegrendezveny, menj művész közösségbe, komolyzenei koncertekre, ezzel kapcsolatos eseményekre, ahol hozzád hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz, ismerkedhetsz.

Nálam meg pont a fordítottja megy. Három éve szingli vagyok, és apum nonstop úgy beszél arról, hogy majd egy komoly kapcsolatom lesz, mintha másfél héten belül esedékes lenne. Az idegeimre megy vele. Tudom hogy ez csak arról szól, hogy ő értékesnek és jónak tart, és pozitív a jövőmmel kapcsolatban, de idegtépő ez a hozzáállás.

23N

1-es jól látja.

Én hamarosan betöltöm a 30-at, akkor már 7 éve leszek teljesen egyedülálló (tehát még egyéjszakás sem volt), és mostanra ez már olyan természetes, magától értetődő velem együtt mindenki más számára is, mint a levegővétel. Senkiben fel sem merül már jó ideje, hogy nekem valaha lesz még közöm férfihoz.

Amíg téma volt, addig pedig én is visszakérdezéssel zártam le. Pl. "Normális vagy, nekem? Mégis kinek kellene egy ilyen nő?".

Nekem hugom erre azt mondta: "miért nem megyek randizni"...

Ez kb olyan, mintha egy hajléktalannak mondaná valaki, hogy miért nem vesz házat magának.

Nem vagy egyedül ezzel a dologgal kérdező, de ezen ne agyalj, fölösleges.

Nekem egyszer volt szerencsém az életben, megtetszettem egy lánynak, aki volt annyira tökös, hogy odajött hozzám. 3 évig voltunk együtt, jó volt, de persze a vége a szokásos: jött egy "jobb" kan, csajom megcsalt és inkább lelépett vele.

Annyi vigasztal, hogy legalább nekem is volt barátnőm, párom, társam, akit nagyon szerettem és aki talán engem is szeretett valamikor. Átélhettem ezt a dolgot, nem maradt ki az életemből.

Szerintem te is fogd fel így. Aztán lehet egyszer még szerencséd lesz.

Srácok, sosem szabad feladni!!:)

28 éves nőként mondhatom, sokan vagyunk még, akik rátok várunk ;) lehet, nem egyszerű az odafelé vezető út, de ha elzárkóztok a lehetőségek elől, esély sincs

Neked legalább volt egy az évek során. Nekem egyszer sem volt párom, így annyival jobban nyaggatnak ezzel. Hiába mondtam már milliószor, hogy hagyjanak békén ezzel. Kimerítő...

31F