Amikor egy nő egyedülálló, mi az, ami a legjobban hiányzik neki?

Nekem a szerelem hiányzott. A szociális igényeimet kielégítette a munkám és a barátaim. A fizikai érintést, ölelést (szexuális töltet nélkül) megkaptam a családomtól és a barátaimtól. Programokat is remekül tudtam szervezni velük. A szexre ott voltam magamnak, amúgy se nagy az étvágyam.

Ami hiányzott, az a szerelem, az, hogy valakivel összebújva alhassak el, kézenfogva sétáljak, hogy a szemébe nézve többet lassak, mint barátságot, vagy szexuális vágyat.

Minden mást remekül tudtam pótolni.

Hogy általában kinek mi, azt nem tudom, csak a saját nevemben nyilatkozhatok.

Nekem a jó beszélgetések hiányoznak, ami jellegében másabb és intimebb, mint ahogy egy baráttal beszélgetnék.

Jó volna a hülyeségeimet is megosztani olykor olyannal, akivel azonos vagy nagyon hasonló a humorunk.

A hétköznapi dolgok logisztikázása is néha annyira kacifántos, pláne ha épp szerelőnél van a kocsim, persze végül mindig meg tudom oldani. (az exem is ilyesmikben kért rendszeresen segítséget még szakítás után is, míg normális volt a viszonyunk)

A szex önmagában édeskevés. A jó szex az már inkább hiányzik, ha már kérdezed. Ez pedig nem megy random leakasztott szexpartnerrel.

Az is hiányzik, hogy én sem tudom ezeket nyújtani olyannak, akinek jólesne, így "bennem maradnak" ezek az igények, lehetőségek. De ezerszer inkább így, mint kapcsolatfüggőként.

Soroljam? :D

- gyengédség

- támogatás

- elfogadás

- elismerés

- együtt nevetés

- nem szégyenkezés

Ezeket természetesen máshol is meg lehet szerezni, úgyhogy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy a valakihez tartozás érzése hiányzik. Olyasvalakihez, aki megbecsül, és aki engem választ.

Szerintem ez nagyon jó érzés lehet, már csak a munkahelyből kiindulva is.

Nekem most épp egy jó nagy adag bubble tea hiányzik az életemből.

Jól érzem magamat szingliként jelenleg.