Miért könnyebb olyannal lennem, akibe nem vagyok szerelmes? Nincs pillangó a gyomorban, izgulás, semmi, de mégis őt választottam, nem a másikat. Miért?

Hat milyen ertelembe vagy Vele?

Meg ha most nem a masik emberen jarna az eszed nem kerdezned ezt meg...

Hany eves vagy?

Mert felsz a sérüléstől ahogy irod is.

De ezzel csak mindenkit atversz

A feleségemmel 18 éves koromban ismerkedtem meg, és akkor nem tudtam hová tenni az érzést. Nem olyan volt, mint amikor előtte szerelmes voltam: állandóan vele voltam, hajnalig beszélgettünk, elkísértem mindenhová, de semmi pillangó, izgalom, féltékenység. Emiatt hiányérzetem is volt és össze is zavart. Azóta már értem.

Valahol hallottam - és egyetértek vele -, hogy a pillangó a gyomorban stressz - tipikusan teljesítménykényszer. A heves fiatalkori szerelem a vad szexuális vágy és a megfelelési bizonytalanság stresszes elegye - nem mondanám a stabil párkapcsolat két alappillérének.

A "hiányérzetem" a feleségemmel annak tudható be, hogy valahogy azonnal megjelent közöttünk egy ősbizalom, amit a "mintha ezer éve ismerném" közhely jellemzi leginkább. Semmilyen késztetést nem éreztem, hogy bizonyítsak, abszolút önmagam voltam csak úgy natúr.

Nem tudom, hogy esetedben is erről van e szó, de szerintem ha az ember társat keres, akkor ezt az egyértelműséget és oldottságot kell keresni. Mi legalábbis 18 éve remekül megvagyunk, van 2 gyerekünk, lakáshitelünk, éltünk már távkapcsolatban, sorolhatnám.