Miért pánikolnak az emberek egy bizonyos kor felett?

Nem értem, hogy főleg nők, harminc, negyven felett miért félnek?

43 éves nő vagyok és független és én ezt imádom. Szeretem a munkám, a hobbijaimat az életemet. Nem kérkedés, tényleg kíváncsi vagyok.

Én még lélekben gyerek vagyok ráadásul.

És ezt tapasztalom a környezetemben is, hogy még sokan szabadon élnek.

Jó én valószínűleg ilyen független lélek vagyok, de őszintén kíváncsi lennék, hogy azok akik pánikolnak, hogy nincs társuk, vagy van, de inkább eltűrik a rosszat, mint egyedül legyenek, ők mitől félnek?

Egyedül lenni nem egyenlő a magánnyal. Nekem egyszerűen furcsa, főleg, hogy olvasom van, aki már negyven évesen úgy érzi bezárult minden kapu.

Nem vagyok jelenleg sem egyedül, viszont nem is kötöttem le magam házassággal. Én bediliznék, ha így aggódnék nap mint nap.

Látom, hogy van pár új ráncom és ilyenek, de sok esetben még jobb is vagyok mint régebben. Nyugodtabb, megfontoltabb és nyitottabb. És pont korral jött, hogy élvezem a békét