Mit tudnak azok akinek 23-24 éves korukra több éves kapcsolatuk van?

#10

Én ilyen vagyok, csak nőben. Sportolok, csinos vékony vagyok, diplomás, jó munkám van meg minden, szerintem több randin voltam, mint sokan egész életükben, mégsem jött még össze igazán komoly kapcsolat, csak egy 2 éves még tinikoromban. Valahogy max pár hónap után mindig vége lett, általában én szakítottam, mert valami nem klappolt. Az biztos, hogy nem a külsőn múlik, hogy lesz e kapcsolatod, mert a legrondább volt osztálytársam is már férjhez ment. Persze ne egy Adoniszt képzelj el mellé.

Valószínűleg amúgy mi tudat alatt nem vagyunk készek teljesen elköteleződni és akaratlanul is szabotáljuk a kapcsolatokat. Vagy senki sem elég tökéletes az elvárásainknak. Vagy szintén tudat alatt rossz partnert választunk. De az is lehet, hogy tényleg csak pechesek vagyunk :D Nem könnyű rájönni, hogy melyik.

25N

#11: jókat írtál. Egyetértek. Igazából szerintem Te azért vagy egyedül, mert egy igazi nő vagy. Úgy értem, teljes nő. Főleg, ha csinos vagy amellett, hogy meg tudsz élni saját magad és nem szorulsz rá egy idióta férfira sem. Ez nem imponáló a legtöbb férfinak, mert bár én is férfi vagyok, sokuknak olyan nő kell, akit a földbe lehet dongolni, aki felett uralkodhatnak. Te pedig nem ilyen vagy, ezt érzem. Jól tetted, ha hamar kiadtad az útjukat, lehet, hogy még hónapokat sem vártam volna a helyedben. Nagyon sok a selejt felfogású férfi, ahogy persze nők is. Tudnék mesélni. Nézd, igazából nincsenek nekünk extra elvárásaink szerintem. Az a baj, hogy manapság már az alap dolgok is extra elvárásnak számítanak. Mire gondolok? Legyen házias az ember, önellátó, igényes magára és a környezetére, jó, ha vannak hobbijai vagy érdeklődik a világ működése felől. Magyarul képben van magával és az élettel, olvasott, intelligens. Ilyesmire gondolok, a hűséget és társait már meg sem említem. Figyelmesség, törődés, szeretet, szerelem már rég kivesztek az emberek zöméből. Szóval nem várunk mi el hatalmas dolgokat, csak azt, amiktől úgy érezzük, működni tudunk abban a kapcsolatban, akarjuk azt.

Az igaz lehet, hogy tudatalatt nem akarunk teljesen elkötelezettséget vállalni, mert én bevallom, igénylem az egyedüllétet. Megpusztulnék, ha egy kapcsolatban állandóan el kellene számolni az időmmel. Bár ilyen nem történne, mert ennyire kretén nőt nem választanék. Szóval sok összetevős ez. Én azt gondolom, mégis mi csináljuk jól. Megfontoltak vagyunk, igényesek, nem állunk össze valakivel csak azért, hogy a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, családnak azzal számolhassunk be a Na, van már valakid? kérdésre, hogy Hát persze.

#10 voltam.

Szerencse kell hozzá szerintem is. Ez a legfontosabb, fejlődhetsz te emberileg akrámennyit, ha az a közeg nem olyan, hogy ezt értékelje, vagy szimplán a többi embernél ezzel nem érsz el semmilyen előnyt.

Nekem 21 évesen lett először és azóta is utoljára kapcsolatom, teljességgel a véletlen műve volt.

Egyszerűen megtetszettem egy lánynak, akivel aztán megismerkedtünk és később össze is jöttünk. De tényleg csak azon múlott a dolog, hogy pont egyszerre voltunk egy helyen.

Ráadásul mindez úgy történt, hogy amúgy BP-en jártam egyetemre csak éppen otthon voltam, a vidéki kisvárosban és haverokkal söröztünk.

Szóval maga az ismerkedés rész szinte kizárólag a szerencsén múlik:j ó időben legyél jó helyen, a megfelelő emberekkel, társasággal és a megfelelő állapotban.

A párkapcsolat fenntartása már más kérdés. Az elején működik magától, kb. 1-1,5 évig tart a "rózsaszín köd", amiko még mindig minden jó a legnagyobb probléma maximum az szokott lenni, hogy ha keveset tudtok találkozni, mert amúgy nem egy helyen éltek (estemben is pl. ez volt).

Aztán utána ahogy lecseng a kezdeti "extrém boldogság" fázis, kezdődnek a gondok. Ott már elkezd egyre inkább számítani, hogy kinek milyen az alapvető személyisége, megmutatkoznak olyan dolgok is amik korábban fel sem tűntek a másikban. Magyarán jönnek elő a hibák és az eltérő életfelfogásból, célokból, lehetőségekből, neveltetésből, esetleg társadalmi, anyagi helyzetből, vallási, politikai meggyőződésből adódó különbségek.

Itt jön a képbe a kompromisszumkészség és az, hogy tudjál dönteni, tudjál változni és elfogadni. Szóval el kell döntened, hogy a másikban van e annyi potenciál számodra, a kapcsolat számára, hogy megérje érte változni, változtatni, vagy elfogadni a hibáit, idomulni hozzá. És ugyanez igaz a partneredre is. Ha ő is hajlandó változni vagy elfogadni vagy mindketőtt, akkor működni fog a dolog akár örökké is.

És van még egy dolog: a kommunikáció. A legtöbb kapcsolat ezen bukik el. Hogy nem hajlandóak megbeszélni egymással a dolgot a felek. Eltérő igények lehetnek és ezzel nincs is gond. Csak meg kel lakkor beszélni a másikkal, kommunikálni kell felé ezeket.

Van még egy dolog, a szexualitás, ezt kihagytam. Az exemmel pl. emiatt mentünk szét (pontosabban ő csalt meg és dobott ki), mert ő másra, többre vágyott. Mikor szétmentünk is szeretett, csak neki nem volt jó a szex, viszont ezt kommunikálni nem volt hajlandó akkor, amikor még lehetett volna változtatni.

magyarán egy jó kapcsolat ment tönkre az eltérő igények és a rossz kommunikáció miatt.

"semmit nem TUDNAK, egyszeruen kapcsolatot akartak es talatak ra megfelelo partnert,"

Mások is akarnak és keresnek is kapcsolatot sokáig, mégsem sikerül, vagy többévesnél rövidebb sikerül.

#17: egyreszt, ahogy a 18-as is irta, az egyszerubb emberek osszejonnek az elso nagyjabol elfogadhato ellenkezo nemuvel, aztan elvannak egymas mellett evekig es kesz.

masreszteg, az, hogy valaki talal kapcsolatot, nem azt jelenti, hogy ‘tud valamit’. ez sokszor szerencse kerdese is, hogy epp osszejon-e. az emberek nagy resze kozepszar kapcsolatban tenhodik, ahhoz semmi extrat nem kell felmutatni vagy nyujtani, egyszeruen szellemileg eleg igenytelennek kell lenni ahhoz, hogy ne zavarjon egy nem egeszen okes kapcsolat.

ez olyan minthogy szaporodni kb. minden allat kepes, nem kell hozza semmit tudni.

Egyébként SZVSZ nagyon nem egészséges hozzámenni az első ellenkező neműhöz, aki szembe jön, bár a mai világban meg tudom érteni, hogy a párkapcsolat meg a pár érték. "Kicsit" szét van esve a társadalom, az emberek bizalmatlanok egymással szemben, mindent a pénz, de inkább a politika irányít, ami meg széthúzást diktál, mindenki mindenki ellen.

A nők-férfiak kapcsolatban ez különösen így van, mert Kedves Vezetőnk már mióta az emberek alsónadrágjában turkál és veri az asztalt, hogy neki gyerekek kellenek. És ezzel pont az ellentétes hatást éri el, mert a magyar fogságban nem szaporodik, de mégcsak nem is ismerkedik, meg nem igazán csinál semmit, ráadásul most itt van még a járvány is. Szóval szívás van, de semmi baj, mert a "járvány" elmúltával ez sokkal rosszabb lesz, viszont legalább a GYK üzemeltetői boldogok lehetnek, mert lesz forgalom dögivel.