Mit tudnak azok akinek 23-24 éves korukra több éves kapcsolatuk van?

Egyrészt szerencse, hogy egymásra találtak és, vagy jól összeillenek, vagy mindkettőbe volt hajlandóság csiszolódni, kompromisszumot kötni, másrészt, jól felmérték, kivel érdemes kezdeni, harmadrészt, már fiatalon egyértelműen hosszútávra kerestek. Kb ennyi a titok.

Nem írják ki ugyanezt a kérdést a gyakorira minden áldott nap azt várva, hogy egy lány megsajnálja őket.

Hat a legtöbb életrevaló srác 14 éves kora körül elkezd sikeresen csajozni. 24-5 évesen már sok tapasztalatuk is lehet!

#5 ez nem ilyen egyszerű. Én azt látom, hogy a környezetemben a legtöbb hosszú kapcsolat azért működik, mert az egyik fél rohadtul alábbad, a másik félnek meg így érdeke van belőle. Vagy anyagi, vagy mondjuk külsőt illetően. Egyetlen olyan párról tudok, ahol tényleg egy szinten van mindkét fél és igaz szerelemből vannak együtt.

Ismerek olyat, akik ovis korukban "jöttek össze". De a legtöbb barátnőm 28-30 évesen házasodott, 23-24 éves korukban még csak randizgattak és agyaltak, hogy tényleg az aktuális illető-e az igazi.

Szerencse. Minden azon múlik. Onnan tudom, hogy én egy átlagnál valamivel jóképűbb, magas, egészségesen élő, rendszeresen sportoló férfi vagyok. Nyilván voltak már kapcsolataim, igaz nem sok, de komolynak mondhatók. De azok sem itt, a kicsi szulovarosomban, 1 kivétellel. Szóval, már az is szerencse vagy pech, hogy fizikailag hol élsz. Én egy vidéki kisvárosban. Itt nem sok élet van, szórakozóhely konkrétan a Covid előtt sem volt már évek óta a városban. A legközelebbi nagyváros 88 km. Tehát ez pech. A baráti társaságunk pár éve szétszéledt szerte az országban, munka, tanulás, magánélet stb. miatt. Tehát szociális élet kilőve. Egyedül hova menjen el az ember, ha nincs hova elmennie, új embert pedig a jól kialakitott társaságok már nem vesznek be. Marad az internetes ismerkedés, de azt hiszem, ezt nem kell bemutatnom. Ha fiatalabbakkal akarnék barátkozni, pedomacinak néznek. A netes ismerkedést próbáltam, vicc. Szóval ez megint pech. Mi marad? Rendszeres sportolás, bár ezt én elvezetből csinálom, és életformám, nem kényszerből. Viszont magányos sportokat űzök ld. futás, bringázás. Megmondom őszintén, ilyenkor jobban is szeretek egyedül lenni, mert számomra ez az én idő. Alapvetően is magányos farkas típus vagyok, de azért igényelnék egy hasonló eletfelfogasu, szerető partnert. Na most, 33 éves vagyok, a korosztalyombeli nők 99%-a már komoly kapcsolatban van, mi több házas. Kalandra, vagy csak szexre találnék nőt, ha nagyon akarnék, msot is lehetne, de megint csak nincs szerencsém, mivel nem vonzódom hozzá, hiába jó fej emberileg a nő. Én csak azzal tudok lefekudni, akihez vonzódom. Sok férfinak teljesen mindegy, csak nő legyen. Fúj, ez tőlem távol áll. Szóval, egyedül élek, magamra mosok, főzök, takarítok, vásárolok, ügyet intézek stb. Egészségesen élek, tanult, művelt vagyok. Elméletileg kapkodni kéne értem a jobbnál jobb nőknek, meg sincsen így. Mondok jobbat. Ha mosolygok valakire az utcán, ugyanolyan morcos, kifejezéstelen arccal vonul tovább, mintha ott sem lennék. Gondolom ezt nem csak én tapasztalom. Szóval rohadt aok szerencse kell ahhoz, hogy jó időben, jó helyen legyél, jó lehetőséget kapj. Hiába akarsz te helyben tevegelni, ha Szibériába születtél. Érted.